promenade plantée

 a brunch

 a szobám

 buttes-chaumont

 első macska

szép ház

harmadik fejezet, avagy a társasági élet enyhe fellendülése

mivel több helyről érkezett reklamáció, hogy mi van a harmadik fejezettel, engedek a nyomásnak és írok egy kicsit. lassan ide is elér a tavasz, és talán az emberek is kicsit kedvesebben mosolyognak egymásra, amikor nem lehet felférni a metróra.

tehát, a múlt hetet a szociális életem enyhe fellendülése jellemezte. kedden megnéztem a luxembourg múzeumban lévő cézanne kiállítást, ami a tömeg ellenére is gyönyörű volt. próbáltam közben felidézni azokat a szövegeket, amelyeket az előző félévben több órámon is kellett róla olvasni és néha sikerült is. este pedig morgannal vacsoráztam egy kínai vendéglőben, egész jó volt, bár hiányzik az utrechti wok to walk. a korábban említett társasági életbeli fellendülés igazából csak szerdán kezdődött, amikor is este, munka után talákoztam m-el és elmentünk egy helyre, a rue st. martinra, ahol egy lány szülinapját ünnepeltük. a helyet a mexikói tematika jellemezte mind stílusban mind az ételeket is tekintve, hangulatos volt, fel is írtam a nevét valahova, csak most nem találom a papírt. és amúgy az emberek is kedvesek voltak, nem voltunk sokan, szóval lehetett volna rendesen beszélgetni, de a jelenlegi franciatudásommal inkább csak kedvesen bólogattam, miután tisztáztuk hogy ki vagyok és mit csinálok. az este legjobb része a "blindtest" volt, amikor a pincérek egy bizonyos téma alapján (most országok) beraktak zenéket, és ki kellett találni, hogy mi az. szerettem volna menő lenni és csomó mindent kitalálni, de egyrészt alig tudtam valamit, másrészt ha igen, akkor meg sajnos a többi csapat (merthogy csapatokban voltunk) mindig előbb kiabálták be a jó választ mint én, vagy a csapatunk. aztán hamar hazamentünk mert morgan vizsgázott másnap, nekem meg korán kellett kelnem.

kis kihagyással, most a várva várt pénteki házibulihoz ugrom, ami nagyjából abban különbözött egy magyar házibulitól, hogy én voltam az egyik házigazda ami otton sosem, és hogy 8ig tartott. délután a promenade plantée-n sétáltunk morgannal, ami egy, a környékünkön végighúzódó sétány, ami először árokként fut az utcák között, aztán egyszercsak a házak felett folytatódik, nagyon jó rálátással a párizsi háztetőkre. ezek után vettünk enni és innivalót és mindent elraktunk a szobáinkból, összenyitottuk az ajtót és becsuktuk az ágyakat és 9kor bulira készen vártuk az embereket. nyilván senki sem jött 9re, csak egy srác, morgan jó barátja, aki egyből kiszúrta a joy divisionös táskámat és megdícsérte. aztán 10kor jött egy emberhullám, elég sokan megérkeztek, láttam morganon, hogy kicsit megnyugszik, mégsem 3an leszünk egész este. az újonan érkezőknek (még mindig nem voltunk azért annyian)  mind elmondtam, hogy ki vagyok és mit csinálok itt, ez már egész jól megy amúgy. felbukkant egy lány a szerdai beülésről, szinte régi ismerősként üdvözöltük egymást. valami srác megjegyezte, hogy michel szobája (ahol én lakom) sokkal szebb most, és van egy kis "touche féminine", utalva arra, hogy a falak nem csupaszak, merthogy kiraktam pár képeslapot. még koccintottunk is rám, és párizsra. szóval beszélgettem velük, aztán 11kor megérkeztek zsófiék egy

újabb embertömeg kíséretében, és innentől kezdve kicsit hanyagoltam a franciákat és a mi egzotikus nyelvünkön társalogtam pár órán keresztül, egészen addig, amíg ők tovább nem mentek egy másik buliba. jó hogy jöttek amúgy, igazán jót beszélgettünk. ezek után minden úgy folytatódott mint egy rendes házibulin, még beszélgettem a franciákkal, köszöntem pár új embernek, úgy emlékszem egy ponton beraktam pár zenét is, aztán egy idő után úgy éreztem, hogy nagyon fáradt vagoyk és muszáj lefeküdnöm, és mivel már nem voltak annyian, becsuktuk az ajtót és én szolidan beestem a saját ágyamba. pár óra múlva arra ébredtem, hogy még MINDIG tart a buli, felkeltem megnézni, és láttam hogy reggel 7 van és morgan szobájában még táncolnak páran, többek közt a harmadikon lakó szomszédlányok, morgan meg valami srác még. kicsit jófejkedtem velük aztán visszamentem aludni, jó sokáig. szóval a szombat alvással és hatalmas rendrakással telt, teljes káosz volt a lakásban, de a hostelben már megtanultam hogy kell buli után rendetrakni, szóval egész simán ment. porszívóztunk, felmostunk, több órán keresztül. vicces, hogy két dolgot hagytam elől az éjjeli szekrényemen, a vekkeremet és az egyik arckrémemet a sok közül, nem tudom miért igazából, gondoltam úgyse kell senkinek. tévedtem, az órámból eltűnt az elem, a krém pedig szintén nincs meg, ami elég szomorú. ami viszont még inkább tragikus, hogy eltűnt morgan hatalmas nutellás bödöne, amit anyukájától kapott karácsonyra.

ami még említésre méltó társasági élet szempontjából, az a vasárnap, amikor is átjött hozzánk marie (akivel harmadszorra találkozom, remek) és a barátja, olivier (aki félig japán és vicces) és a két szomszéd csaj, liane és eva, brunchra, ami ugye nálunk abszolút nem hagyomány, viszont kb minden más országban nagyon bevett szokás. (utrechtben farawell brunchunk volt, amit frunchnak neveztünk el, hehe) az egész nagyon király volt, mert finom ételek voltak, bagett, croissant, lekvárok, nutella, sajt, rántotta, tea, szóval csupa jó, és tényleg vidám hangulatban telt az egész. a szomszédlányok amúgy szerintem nem kedvelnek annyira, mert valószínűleg jobban szerették azt a felállást, amikor michel, tehát 2 fiú lakott itt nálunk, ők meg ugye két lány, stb stb, dehát meg kell velem barátkozniuk, ez van. viszont marie és olivier aranyosak, marie-val egész jót beszélgettem, persze ez sem az a barátság kategória amit keresek, de azért oké. délután pedig elmentünk sétálni az egyik kedvenc parkomba, a buttes-chaumontba a szomszéd lányokkal, ott kicsit kevesebbet beszélgettem már, de jó volt mászkálni, és végre a macska helyzet is fellendült, láttam ablakban is egyet, meg az utcán is. szerettem volna még írni a könyvtárról, meg a hét elejéről, és fogok is, de most nagyon álmos vagyok, úgyhogy egyelőre ennyi, sziasztok!

közben ezt találtam ki, hogy: a következő rész tartalmából:
- kiderül, kikkel lettem jóban a könyvtárban és milyen izgalmasabbnál izgalmasabb új feladatokat kell csinálnom
- fény derül az előttem lévő gyakornok kilétére, sőt, személyesen is megismerem
- a pompidouban kultúrsokk ér hétfőn és főleg szerdán, erről is írok majd
- ismét találkozom A Macskával, akit életemben először 2011. szeptemberében ismertem meg
- + ami még eszembe jut.

á demain!

második fejezet, avagy beszámoló a hétvégéről és a francia nyelv megtanulásának nehézségéről

szóval kicsivel több mint egy hete itt vagyok már. a dolog hullámzó, hol könnyebb, hol nehezebb. ha most időben visszafelé haladunk, a mai nap például elég siralmas volt, ha a francia nyelvvel kapcsolatos teljesítményemet nézzük. még annyira se bírtam megszólalni mint múlt héten, az első napomon. felbukkant mégegy bácsi, aki talán a filmekért felel és láthatólag örült, hogy lett új ingyen munkaerő akinek mindenféle idióta feladatot oda lehet adni. rögtön elkezdett magyarázni valamit a mikrofilmekről amikkel nem tudom majd mit kell csinálnom. hasonlóan a könyvtárosnőhöz Rose-hoz, belőle se értettem szinte semmit, mert nem beszél szépen. nagyjából csak azzal tudok egyelőre beszélgetni aki lassan és világosan és főleg artikuláltan beszél hozzám és hát sajnos nem sok ilyen van. a mai ebéd szintén katasztrófa volt, megint egyszerre 6 francia beszélt körülöttem főleg kajákról meg az étkezési szokásaikról meg szakmai dolgokról (gondolom) és úgy éreztem magam, mint amikor kiskoromban a nagynéném és a nagybátyám azzal bosszantottak minket noémivel, hogy állandóan ezt mondogatták: nicht auf dem kind, nicht auf dem kind, majd vagy suttogtak vagy elkezdtek angolul és németül hablatyolni hogy ne értsük. szóval elég rossz érzés, amikor az ember nem igazán tud részt venni egy társalgásban és csak azt a részt érti, amikor valami szar poénra (amire szintén csak a kínos nevetésből lehet következtetni) azt mondja valaki, hogy még jó hogy flóra ezt nem érti, legalább előtte nem égsz be.

amúgy kezdek hozzászokni a reggeli csúcsforgalomhoz, elkezdtem olvasni a metrón, nagyjából 20 percet megyek egy járaton (ligne 1) átszállás nélkül, ami ahhoz képest amit otthon szoktam sok, szóval próbálom kihasználni az időt. folytattam paul auster holdpalotáját, amit továbbra is zseniális könyvnek tartok. ha austert olvasok, mindig elkezdem magamat kívülről látni, és valahogy folyamatosan narrálni azt ami velem történik, egyes szám első személyben, ahogy ő is a regényeiben. remélem ez normális. szóval az olvasás segít elviselni a tömeget. idáig megálltam hogy ne vegyek még könyvet, pedig már jöttek szembe jó dolgok, ranciere tarr béla könyve meg ilyesmi, de önuralomra intettem magam, hogy ne szórjam a pénzt. amúgy megfigyeltem, hogy párizsban sokkal többen olvasnak a metrón, és nemcsak újságot, hanem szépirodalmat is. szeretem amikor belebámulnak a könyembe és nagyon nem értik milyen nyelven van ez. amikor ma reggel a könyvtárba mentem, rájöttem, hogy az első hetet már túléltem, és ezután csak könnyebb lehet (ami nem igaz) és végülis ha ma is az lesz a feladatom, hogy a könyvekbe kell beírkálnom a donátor nevét, az se gond. végül nem pont ez, de hasonló volt, amúgy egész összetett munka, noha viszonylag monoton. a lényeg, hogy a végére elég sok könyvet elláttam vonalkóddal, kívül belül, sőt, a vonalkódokat én csináltam egy géppel, sőt az egészet aztán bevittem a számítógépes adatbázisba. izgalmas nem? közben azzal szórakoztattam magam, hogy elkezdtem lefényépezni a dedikálásokat, elég sok van, meg jól néznek ki. azt is érdekes nézni, hogy egy adott ember, vagy család, akik könvyet adományoztak, mire specializálódtak. akinek a könyveit múlt héten rendeztem, az nagyon sok náci irodalmat gyűjtött, meg tanulmányokat hitlerről, az antiszemitizmusról a világban stb. a maiak pedig a zsidó filozófiára és a nyelvtanra koncentráltak, voltak amúgy izgalmas könyvek, kicsit olvasgattam martin buberről. én és te, ilyesmi. jófejek amúgy a kollégák, pont az a nő, akivel végülis múlt héten összebarátkoztam, guila a héten szabin van, a titkárnő meg nem értette amit mondtam, de a grafikus nőtől kaptam teát és van egy bácsi, akit abrahamnak hívnak és nem viccelek, 10 nyelven tud. például magyarul is. szóval mindig jónapottal köszön nekem, megkérdezi mi újság, nagyon aranyos. és ma odajött hozzám, hogy eszébe jutott egy magyar dal amit tanult (nem tudom hol) és megkereste a dalszövegét az interneten és elénekelte nekem. szép volt, nagyon kedves ez a bácsi. és amúgy az ő franciáját például még értem is. jókat szoktam sétálni munka után, így vezetem le az egy helyben ülést. általában le az operáig, aztán például csütörtökön elsétáltam a tuilériákig, utána át a túloldalra és végig a szajna parton egészen a st.michelig. ma pedig a rivolin korzóztam kicsit de lefárasztott, úgyhogy hazajöttem. majd felmegyek szerdán munka után a montmartre, mindig elfelejtem hogy az is nagyon közel van.

na de hogy ne tűnjön ez a blog olyan lehangoltnak, írok jó dolgokról is. végiggondoltam és rájöttem, hogy amit most csinálok azt igazából semmi pénzért nem csinálnám máshol. tehát, nem mennék el bébiszitternek egy angol kisvárosba, vagy igazából semmilyen ingerszegény környezetbe. mondjuk ezt eddig is tudtam, azért jöttem ide. de a lényeg az, hogy mégha nem is lesznek nagyon barátaim, vagy legalábbis olyanok nem mint otthon, akkor is, itt teljes mértékben le tudom magam foglalni. annyi program és opció van, hogy nem nagyon lehet unatkozni és a lakótársam továbbra is nagyon jófej. a pénteki napot már említettem, nagyon jól sikerült, főleg a pompidouval zárni, igazán remek. külön kiemelést érdemel az a pár, akik "ez mi ez a ronda" felkiáltással rohantak végig a múzeumon, a nő kezében egy vörös rózsa, és arról beszéltek hol vacsorázzanak, az ilyeneken mostanában nagyon jót nevetek, már nem bosszantanak fel. (vesd össze 2010 november párizs, amikor az orsayban egy lány leszólt egy manet képet még ideges lettem). szombaton valamiért úgy döntöttem, hogy a musé d'orsayba megyek, és nem igazán gondoltam végig, hogy ott milyen tömegek lesznek délután. eléggé vállalhatatlanul sok ember volt, de igyekeztem ignorálni őket, bár az, hogy a ruhatárba nem tudtam berakni a kabátomat és nem voltak kis szekrények sem, kicsit azért levont a múzeum kényelem szinvonalából. megnéztem a héten nyílt akseli gallen-kallela kiállítást, amitől azért nem dobtam hátast, jobban tetszenek azt hiszem a rajzai. de amúgy érdekes kiállítás volt, sok havas tájképpel és kalevala ábrázolásokkal. aztán lenéztem az állandó anyaghoz, a fantasztikus bonnard-ok, vuillard-ok, cezanne-ok közé, meglátogattam az egyik kedvenc monet képemet, amikor egy parkban vannak és egy pöttyös ruhás nő épp befordul egy ösvényen, vagy a van gogh - gauguin termeket ahol akkora tömeg volt, hogy nem is tudtam alaposan megnézni a festményeket. ezek után sétáltam egyet és találkoztam morgannal (lakótárs) és megkerestük a japán éttermek utcáját (rue st anne), közel van a louvre-hoz. egy nagyon jó helyen ettünk, az utcán is állt a sor, de a szombat az már csak ilyen nap volt, ezt is végigálltuk és istenit vacsoráztunk. az előételt megpróbáltam pálcikával enni, de aztán a tészta-hús-zöldség főételt már villával sikerült csak.  aztán este megnéztünk egy francia filmet, kiderült hogy morgannak rendben van a filmes ízlése. 99 francs volt a címe, nézzetek utána, vicces.

a vasárnap nyugisan telt, találkoztam egy hosteles ismerősömmel, mászkáltunk, dumáltunk, ő jó zenéket hallgat úgyhogy lehet, hogy vele tudok koncertekre menni. és minden francia szereti a macskákat, nem viccelek, nem találkoztam még olyan emberrel aki ne szeretné, vagy akinek ne lenne. sajnos párizsban azonban nem mászkálnak az utcán kóbor cicák, de morgannal elmerengtünk azon, milyen jó lenne, ha lenne egy macskánk. a japán étterem előtt még a magyar intézetet is útba ejtettük, ahol nagyon fura volt magyarul beszélni és a lány közepesen segítőkészen válaszolt a hülye kérdéseimre. kinéztem, hogy holnap adják a 400 csapást egy ingyenes filmvetítésen valamelyik egyetemen, lehet hogy elmegyek rá, vicces lenne párizsban megnézni az első újhullámos filmet amit láttam és ami ugye itt játszódik, és egy ugyanolyan lépcsőházban rohan a srác mint amilyenben én lakom. a cinematheque-ban meg altman hetek vannak, arra is el kéne menni. szóval párizs továbbra is nagyon jó, de azért egész más így, mint nyáron például. egyfelől jó, hogy nem kell végigrohanni a helyeken és mindenre van idő, de hiányzik az egyetem (tudom, stréber vagyok) az ottani alapvető ismerkedési lehetőség (noha eszembe jutott az első pár gender órám utrechtben, ahol semelyik lányt sem mertem megszólítani). ezért igyekeztem nézni szabadegyetemeket meg előadásokat hogy nem butuljak el teljesen. amúgy pénteken házibuli lesz nálunk, azaz szószerint házibuli, mert az egész házban lesz, ahol lakunk. ami jó, mert lesznek új emberek, közepes, mert ismerkedni KELL, frusztráló, mert csak franciák lesznek (hacsak nem sikerül rávennem a magyar lányt, zsófiékat hogy jöjjenek) és rossz, mert ha szar, nem lehet bezárkózni a szobámba merthogy ott lesz a buli. najó, optimista leszek, miért ne lenne jó, hát nem?

ennyit mára, már megint hosszú lett, remélem azét valaki végigolvassa. amúgy csak azért folytatom, mert páran azt mondtátok, hogy jó, és ennek örültem.

1. kép: a vacsorám, avagy első lépés a főzés útján, egy saláta amiben van: saláta, alma, mozarella, paradicsom, alma és valami yoghurtra hasonló öntet. mellékesen megjegyzem, hogy ezekre az alapanyagokra annyit költöttem mint egy sima bevásárláskor a kenyér sajt tej gyümölcs alapra kábé.

2. belefutottam egy felix gonzales-torresbe a pompidouban, boldog vagyok. amúgy a mai  nap amúgy is nagyon jó volt, egy merci nevű fantasztikus concept store-ban (kávézó, ruha, bicikli, könyv, papír, háztartásbeli design cuccok boltja egyben) találkoztam egy régi ismerősömmel aki itt tanul és voltunk yvon lambert remek art book store-jában is ahol a szomszédos galériában david shrigley kiállítás volt,

első fejezet, amelyben a legfontosabb dolgokról lesz szó: lakás, munka, ilyesmi

szóval itt a blog, utrecht mintájára itt is fejezetek lesznek. a háttér azért könyv, mert ugye egy bibliotheque-ben dolgozom. a címhez pedig az a magyarázat, (hogy miért 3 f) mert 1. a sima franciakapcsolat/frenchconnection foglalt volt és a másik kettő pedig a fleurflora elnevezésű blogcímemből ered (fleurflora.tumblr.com) szóval ezért a 3 f. noha még csak pár napja vagyok itt, elég sok minden történt, megpróbálom röviden összefoglalni.

a repülőút eseménytelensége után, félóra késéssel megérkeztem Párizsba ahol a reptéren lakótársam, Morgan fogadott. most át is ugrom a lényegtelen részeket, a lényeg, hogy a lakás, noha Morgan kicsit szégyenkezett miatta, teljesen rendben van. kicsit hideg volt, de csak azért mert az én szobámat nem fűtötte mióta elment a lakótársa és az ablakok nem szigetelnek valami jól, de le lesznek rövidesen cserélve. valamint az ágy nyikorog borzalmasan, és tényleg mindent hallani az üvegajtó miatt ami a két szobát elválasztja, de mivel látni nem lehet (van függöny) nekem igazából megvan az intimszféra érzetem. a konyha is kicsit low-budget, de vízforraló és mikró és piritóssütő van. viszont a fürdőszoba nagy, kád meg minden, és a melegvízzel sincsenek problémák. azt hiszem Morgannal jól megleszünk, néha dumálgatunk, de nem zavarjuk egyáltalán egymás köreit. de nagyon kedves, próbál segíteni, meg elhívott például ma este a szüleivel vacsorázni, meg holnap moziba a barátaival, szóval igyekszik. bár ettől függetlenül nem tudom rajta kívül hogy lesznek barátaim, de ez mindegy most. 

itt az ideje pár szót szólni a munkahelyemről. ugye ez egy szakmai gyakorlat, amit az Alliance Israelite Universelle (röviden ezek után AIU) könyvtárában végzek. hétfő reggel 9re odamentem és találkoztam Jean-Claude-al, aki az egész könvytár vezetője és akivel ezidáig emaileztem. kedves volt viszonylag, főleg franciául beszéltünk, de ha megakadtam, átváltottunk angolra. elmondtam mivel foglalkozom, ő meg hogy miket kell majd csinálni, igyekeznek olyan feladatot adni ami érdekel stb. egyelőre heti 3 félnapban állapodtunk meg, és miután kialakultak a dolgaim jöhetek egész napokra. de magától javasolta, hogy kell idő a saját kutatásomra is, meg ha nem kapok ösztöndíjat akkor meg dolgoznom kell. a kollégák érdekesek. van egy titkárnő szerűsége, aki a mellette levő szobában ül és ő elég kedves, segítőkész. van két csávó, akik furának tűnnek de igazából jófejek ők az alagsorban dolgoznak. ezen kívül van még egy kicsit zizzent nő aki egy mac előtt ül és csinálja a grafikákat, egy szimpi idősebb algériai bácsi aki a fotóanyaggal foglalkozik és egy könyvtáros nő, aki viszont totál bolond szerintem. ja és mégegy fiatalabb nő, aki nem tudom mit csinál, de otthon süt kenyeret és kedves volt. és egy másik hölggyel is talákoztam, aki kicsit a nan goldinra emlékeztet, rá mondta azt a magyar levéltáros nő, aki az egész melót szerezte, hogy szimpi lesz nekem, hát annyira nem, kicsit szigorú, de meglátjuk. ami meglepett, hogy rögtön adtak mindenféle feladatot, amelyek többsége kicsit unalmas és monoton, de legalább vagyok valahol és franciául beszélnek körülöttem. és igyekszem mindenben meglátni a jó dolgokat, például először azt kellett csinálnom az egyik pasassal (Vincent) hogy érkeztek könyvek és ő diktálta a számukat és nekem be kellett írnom excelbe és ezzel elég jól begyakoroltam a francia számolást, ami nem az erősségem. meg még hétfő délután a nan goldinra hasonlító nőnek abban segítettem, hogy bizonyos könyveket kiraktunk a szabad polcra és ezt egy programban átírtuk (aleph a katalógus neve) hogy megváltozott a location-je. szóval ilyesmik. terveznek valami magyarországi zsidókról szóló mini kiállítást is az én közreműködésemmel, nemtom lesz-e belőle valami, meglátjuk. aztán elhívtak ebédelni a közelben lévő kajáldába és kaptam ebédjegyet, ettem tésztát meg sütit, néha meg is szólaltam, főleg ha kérdeztek. amúgy meg igyekeztem koncentrálni és felfogni miről beszélnek, de ha 2 embernél több van a társalgásban, az nekem túl gyors és elvesztem a fonalat. lényegében így telt a hétfőm, kicsit elfáradtam, és hazajöttem és nem csináltam semmi izgalmasat este csak skypeoltam.

tegnap nem, ma viszont ismét bementem du 2re. Jean-Claude ma Rose-hoz, a zakkant könyvtáros nőhöz navigált, hogy mutassa meg, hogy néz ki a kölcsönzés, raktári kérés stb. ezen a hölgyön kívül van egy pakoló srác még, ő szedi elő a könyveket például és szegény elég gátlásosnak tűnik meg folyamatosan zavarban van, ma próbáltam rá barátságosan mosolyogni de nem igazán vette a lapot. ezzel a Rose-al meg az a baj, hogy semmit nem értek abból amit mond, egyrészt mert hadar és hiába kérem meg nem bír lassabban beszélni, másrészt meg egyáltalán nem artikulál, sőt mi több, motyog magában és halkan. tehát nem tudom igazából mit csináltam csak klikkeltem oda ahová mutatta, asszem többnyire könyv kéréseket meg kölcsönzéseket rögzítettem, meg beírtam 2 új beiratkozót. de tényleg, az elején csak álltam, hogy mit kéne most csinálnom mert egyáltalán nem tudja nekem elmondani érthetően amivel foglalkozik. amúgy is totál szétszórtnak tűnik, de persze jó szándékú, meg lelkes volt amikor valamit sikerült gépelési hiba nélkül beírnom. amúg a közönség, aki oda jár elég szimpatikus, csak velük nem nagyon van módom beszélgetni, mert ugyebár olvasnak. sok idős zsidó bácsi jár ide, meg egykét gondolom jewish studiest hallgató srác és hétfőn fiatalabb nők is felbukkantak. aztán a délután másik felét azzal töltöttem, hogy az új könyvekbe ceruzával beírtam a donátor nevét és a dátumot. itt legalább lehet érdekes könyvekre bukkanni. a munkaidő 6ig tart, szóval ma le is léptem akkor és hazajöttem. elvileg ilyenkor vannak esti programok, de ma mégse volt. meg van egymásik helyszínük is, ott van a médiatheque meg ovi és ott szoktak lenni a főbb események, azt is megnézném  majd valamikor.

és ami párizst magát illeti, hát azért lényegesen más így, hogy nem rögtön múzeumokba rohangálok meg várost nézni. például a metrón mindig hatalmas tömeg van, az emberek nagyon gyors tempóban gyalogolnak nincs idő ácsorogni, térképet nézni, mert neked jönnek. ezt még kicsit nehezen szokom, például ma is ki kellett hagynom egy metrót, mert nem fértem rá fel. cserébe viszont 2 percenként járnak. hétfő este benéztem a pompidouba felmérni a terepet, lesznek jó kiállítások, meg az a hely mindig megnyugtat. a keddet pedig részben alvással töltöttem, délután pedig elmentem sétálni a maraisba a másik kedvenc helyemre. rögtön láttam négy helyen is hírdetést, hogy eladót keresnek, mondjuk ebből csak egy jöhet szóba, a többi nagyon elegáns bolt volt, ahova motivációs levél is kell meg minden, illetve egy zsidó kajálda. jó volt sétálni egy kicsit, rué pavé, rue des rosiers, rue des archives, rue des francs bourgeois stb, beültem egy kávéra és egy pain au chocolatra aztán kisétáltam a rivolira, a megszokás kedvéért benéztem egy h und m-be, aztán elsétáltam a hotel de ville-ig ami előtt koripálya van, aztán  útba ejtettem a notre-dame-ot, majd a shakespeare and co-ba benézve felsétáltam a sorbonnye-clunyhez, st. micheal és st. germain, majd végül haza. ez az egyik kedvenc útvonalam, most is feltöltött. ma láttam egy plakátot, hogy van egy olyan múzeum, hogy Cité national de l'histoire de l'immigration és egy kortárs műveszeti kiállítás van ott, sok jó névvel, kader attia meg mona hatoum, ide is elnézek majd. benéztem még pár moziba is, lesznek jó retrospektívek. ami még jó, hogy két percre tőlünk van egy isteni pékség és egy olcsó szupermarket, ahol mondjuk mindig hatalmas sor van, de tényleg olcsóbb a kaja mint a többi üzletben. ja és tegnap vettem még pár dolgot, hogy otthonosabbá tegyem a szobám meg már kiraktam egykét képeslapot és egy párizs térképet a falra és így már egész jól néz ki. tegnap este pogiéknál vacsiztunk, jó volt, csak sajnos ez a lány, aki az ő jó barátja február végén elutazik sok időre olaszországba. a hét második felét a kapcsolatépítéssel fogom tölteni, találkozom mindenkivel aki itt van. bár tényleg nem tudom hogy lesznek így spontán módon jó barátaim, a könyvtárból tuti nem az biztos, nagyon más ez ilyen szempontból, mint egy sima erasmus, ahol egy nap alatt 10 új embert ismertél meg. na már megint túl sokat írtam, úgyhogy abbhagyom. mindjárt jönnek morgan szülei és megyünk enni. két napja tésztát eszem úgyhogy most jöhet majd valami más. 

na sziasztok.