hetedik fejezet, avagy ennyi mindent összefoglalni lehetetlen, de azért egy próbát megér

ismét itt. igazából annyira  sok dolog történt, hogy mindig azt mondtam magamnak, hogy najó, mostmár tényleg írok aztán már annyi dolog gyűlt fel, hogy kissé lehetetlennek tűnt a dolog. most se hiszem hogy minden beleférne, inkább csak ami elsőre eszembe jut. amúgy most felmerülhetne a jogos kérdés, miért ülök otthon szombat este. a helyzet az, hogy morgan a lakótársam, holnap elmegy 2 hónapra szakmai gyakorlatra brüsszelbe. fizeti a májusi lakbért meg minden, de nem lesz itt. és ma este elvileg nálunk lesz valami búcsúbuli szerűség, most pedig a szomszédlányoknál főznek, de nem bírtam kivárni és ettem. az idő borzalmas, állandóan esik, néha kisüt a nap és volt egykét szép délután amikor lehetett a jardin de luxembourgban vagy a buttes chaumontban üldögélni, tegnap a jardin des plantes-ot fedeztem fel ismét; de összességében nagyon szar idő van.

áprilisban annyi látogatóm volt hogy csak na: először is jött levi, aztán jöttek a francia barátnőim utrechtből, aztán g zsófi a vas utcából, szóval nem igazán unatkoztam, nagyon sok jó programot szerveztünk. külön említést érdemel 2 koncert: az egyiken levivel voltunk egy fleche d'or nevű tök jó helyen, ahol egy vernocia falls nevű jó zenekar játszott, a másikon pedig zsófival a gaité lyrique-ben. ide már ezer éve el szerettem volna menni, elég jó helyen van és egy régi villa, ami fel van újítva és modernizálva, koncertteremmel, kiállítótérrel stb. itt egy keep portland weird nevű fesztivál keretében csak portland (oregoni) bandák játszottak és nagyon jót táncoltunk egy djbeyondadoubt nevű dj szettjére. szóval eza két zenés program már nagyon kellett. majdem kifelejtettem, hogy a könyvtáras véronique-al pedig egy barokk kamarakoncerten voltam egy templomban, az is nagyon kellemes volt. aztán a franciákkal meg egykét idetévedt magyarral kicsit jobban belevetettük magunkat a párizsi kocsmahelyzetbe is, és találtunk sok jót, ami nyilván nem olcsó, de legalább hangulatos. art brut, l'attirail, tape, l'imprivu - hogy csak a legjobbakat említsem, és egy picon nevű ital, ami sör de 25%os, szóval ezek voltak árpilis hónap felfedezettjei. közben sokat votlam még zsófiékkal is (aki mondjuk utazgatott is), kevesebbet a lakótársammal, aki állandóan hazament strassbourgba. ezért is várom most az esti bulit, mert tényleg rég beszéltem vele. legutóbb azt fejtegette, hogy igazából nem érzi annyira jólmagát, nem tudja mit akar, gyakorlatilag megunta párizst, jó lesz neki brüsszel, de igazából szívesen termelne zöldségeket is. mielőtt még alkoholistának tűnnék írok egy kicsit arról is, hogy mit egyebet csináltam a beszélgetésen és sörözésen kívül.

például voltunk az arab intézetben, amelynek fantasztikus tetőterasza van, láttuk egy amerikai képregényrajzoló kiállítását - robert crumb - a mam-ban, ahol szembe jött Jack White és itt egy nagyon izgalmas kortárs mexikói kiállításhoz is szerencsénk volt. tettem a marais-ban egy galéria körútat és megnéztem kb 15 galéria kiállítását, és a sok közepes mellett akadtak kiemelkedő dolgok is. sikerült megnézni a qui branley új kiállítását is, amelyet a káosz urai címre lehetne lefordítani és ahol egymást mellett vannak kiállítva különböző kultúrák káoszistenei, stb  kortárs alkotók ehhez kapcsolódó műveivel, nagyon érdekes volt. végre megnyílt a tokyo, egyrészt voltunk a preouverture-on másrészt az intense proximity című fantasztikus és elképesztően nagy kiállításon, amit kétszer láttam eddig de még vissza fogok menni. vettem egy guide-ot 10 euróért, mert nincs semmi szöveg vagy kiírás, de arra magamtól is rájöttem, hogy az egész kiállítás a volt gyarmatok, posztkolonializmus, emigráció kérdése köré csoportosul, tényleg nagyon izgalmas művekkel. persze mindenkit elvittem a pompidouba, 2szer sikerült a pere lachaisbe is mennem 2 héten belül, de hát ezeket a helyeket amúgy nehéz megunni. kétszer mozival is próbálkoztam, elmentem egy fáradt szombat délután a pompidouba megnézni a ghost in the shellt, de nem az eredetit adták, hanem valami későbbi feldolgozást, ennek következtében a fél mozi elhagyta a termet, én maradtam, de semmit nem értettem belőle és el is aludtam....a másik film antonioni napfogyatkozása volt, amit már láttam, és annyira nem is beszélnek benne ugyebár sokat, és hát nagy élmény volt rendes moziban nézni delont és vittit.

kicsit furcsa, hogy már nincs is egy hónap és megyek haza. persze bepánikoltam, hogy egy csomó helyre még nem mentem el, és írtam is egy listát, hogy mit kell még feltétlenül megnéznem. azért ha végiggondolom nem mondhatom, hogy nem csináltam semmit. persze mindig marad valami, ami úgy alakult hogy nem fér bele, de igyekszem ezt a minimumra redukálni. jövő héten megyek utoljára a könyvtárba, ahol mindenki tényleg szuper kedves velem. véronique-al kétszer is találkoztam a könyvtáron kívül, legutóbb pedig beültünk egy tök jó helyre ebédelni páran. van egy új gyakornok lány, akit max 24-nek néztem, kiderült hogy kb 28 éves, könyvtárszakos, zsidónak néz ki de nem az, csak érdeklődik. valamint, hogy nyíregyházán tanított franciát (?!) tehát neki is van valmai köze magyarországhoz. ez votl az első diplomája, és a második akönyvtár. tekintve hogy ő francia, kicsit komolyabb munkákat is kap mint én. jófej amúgy, kicsit beszélgettünk, mi másról mint a politikáról.

hoppá, most abba kell hagynom mert hirtelen mindenki megjelent a lakásunkban és szociálisnak kell lennem.

képek!

igen, nagyon rég nem írtam, túl sok minden történt! de! hamarosan pótlom és addig is,
felraktam pár képet illusztráció gyanánt!

ide: http://www.flickr.com/photos/fleurflora/

hatodik fejezet, rendhagyó blog, éjszaka

rég írtam, de pár kedves ember unszolására most erőt veszek magamon és folytatom. 

azonban azért rendhagyó, mert nagyon röviden fogok írni most, mert fáradt vagyok, viszont van nálunk egy kis összejövetel amelyen idáig részt is vettem, de mostmár alig vannak, úgyhogy átmentem a saját szobámba. de azért még annyian igen, hogy ne lehessen aludni, úgyhogy blogírásra fogom az időt fordítani. 

két hónapja vagyok itt. és megtörtént a fordulat, amelyről oly sokan beszéltek már nekem: szerdán azt éreztem, hogy többé kevésbé ki tudom magam fejezni franciául. morgannal és a barátaival ültünk be egy sörre munka után, és a szomszédlányok is megjegyezték, hogy sokat fejlődtem. én is ezt érzem igazából, főleg a hallott szövegértésem, nagyon sok mindent megértek már. ma este a jófej magyar fotósnál és a feleségénél voltam vacsorázni, ott volt még a feleség testvére, gyönyörű lakás, iszonyú szimpatikus volt mindenki, jó saláta, és tök jót beszélgettem velük, végig franciául. azért továbbra is elég gyér a szókincsem és sokszor megakadok, de mintha tényleg lenne valami fejlődés, aminek nagyon örülök. valószínűleg nem négy hónapra, hanem négy évre kéne kiköltöznem, hogy igazán jól megtanuljam ezt a nyelvet, de hát egyelőre ennyi, a többit majd meglátjuk. 

kultúrában sem volt hiány, igazából azt se tudom már hány helyen voltam. láttam kétszer az ai weiweit ami nekem nagyon tetszett, ennek ellenére nem sikerült valami jó kritikát írnom róla, de majd talán megjelenik a prae.hu-n, ennyi volt az önreklám. itt volt sári és mama, mindkettő szuper volt, nagyon jól éreztem magam velük. sajnos sári kifogott pár esős napot, de mostmár itt a tavasz, egész héten 20 fok volt és gyönyörű idő. a mamával voltunk a musée marmottenben a berthe morrisot kiállításon, a pompidouban a matisse-on és egy nagyon jó, a tánc és a képzőművészet kapcsolatát vizsgáló kiállításon, ahol láttam élőben felix gonzales-torres installációját, amelyben izzók alatt lehet táncolni úgy, hogy felteszel egy fejhallgatót (mint a silent disco a szigeten amit sose próbáltam ki végül) és egyáltalán, nagyon sok érdekes videó volt. sárival sorban álltunk az orsayba és megnéztük az állandót, mamával meg a degas-t, valamint voltunk a marian goodman galériában ahol például nagyon szuper kentridge rajzok voltak, és egy film. nagyon szeretem ezt a művészt, tényleg, lehet hogy egyzser fogok róla írni valamit. volt egy tök jó fesztivál, ahol diákok léptek fel mindenféle művészeti alkotással, és zsófival voltunk egy rövidfilmblokkon, ahol meg is interjúvoltak minket, persze sosem küldték el, hogy melyik adásban leszünk. ellátogattunk még egy 104 nevű helyre, ami olyasmi mint a trafó csak sokkal nagyobb és nagyon jó programok vannak, hasonlít kicsit a millenárisra és a hamburgerbanhofra, valami indusztriális alapra épült az egész, nagyon menő. ott egy FRENCH CONNEXION nevű francia rap-soul együttest hallottunk, ami nem annyira az én zeném, de iszonyú jól játszottak, meg hát a nevűk miatt is muszáj volt megnéznünk őket.

 morgan közben nem sokat volt itthon, először elment glasgowba, aztán haza, közben elromlott a wc-nk de megjavult, kitakarítottam párszor a lakást, aztán a mama is kitakarította mert ennyire jófej, ilyenek. ami még izgi, hogy a mamával voltunk a salon de dessin megnyitóján, csupa elegáns műgyűjtő és múzeumigazgató között, ittunk pezsgőt és nézegettük a galériák standjait, beszereztem egy csomó ingyen képeslapot és láttunk sok jó dolgot. ennek folytatásaként, ma elmentem az art paris-ra, ami a grand palaisban van a hétvégéig. hatalmas az egész és nem volt semmi levegő, három órát töltöttem ott, de csak nagyjából sikerült megnéznem. eléggé fárasztó volt, annyi minden van, nehéz befogadni. persze rengeteg jó galéria volt, és sok, számomra ismeretlen művész, ugyanakkor néha felbukkantak iszonyú giccses és ízléstelen munkák is. a galériák többsége azért francia, vagy párizsi volt, de voltak budapestiek is, meg sok ázsiai, német, amerikai, mindenhonnan vettem névjegykártyát ami tetszett és majd egyszer leülök és rendszerezem a sok papírt. persze megint szereztem egy csomó ingyen képeslapot, majd ezekkel fogom kidekorálni a szobámat. és vettem art faires szatyrot magamnak, hogy legyen valai szuvenírem is. valahol elképesztő, milyen gyorsan eltelt három hét (mióta nem íram), azt érzem, hogy nagyon sok dolgot csináltam, meg így leírva most annak is tűnik, de főleg csak a hétvégék voltak ennyire koncentráltak. a hétköznapokat továbbra is a könyvtárban töltöttem változó lelkesedéssel, egyik nap 1910-es évekbeli papírokat rendeztem sorba, nagyon jó volt végre nem gépen dolgozni. gyönyörű kézírások és régi papírok. amúgy továbbra is hasonló dolgokat csinálok mint eddig, de ca va, nem panaszkodom, mindenki tök jófej. voltam egyszer egy könyvtáras eseményen, egy könyvbemutatón, ami igazi francia vitába torkollott, sokat beszélgetek a kollégákkal, és azt hiszem befogadtak és kezdenek megkedvelni. azt már tudom, hogy kinek hány macskája van és hogy hívják, és tényleg érdekes átlátni továbbra is a munkahelyi viszonyokat. aztán jean-pierre (szintén könytár) adott nekem egy iPadet, mert volt egy kiállítása a könyvtárnak amihez kaptak sokat, és volt most 1 felesleges, hogy azon jegyzeteljek ha kutatok a szakdogámhoz. ez nagyon kedves tőle, mondjuk nem igazán tudok érintőképernyőn jegyzetelni és életemben nem lesz saját ipadem, de azért vicces hogy most ezen dolgozhatok. a kutatásom kicsit halad, most kaptam a fotós feleségétől pár jó könyvet, mert egy könvkiadóban dolgozik. vannak ötleteim, de azt hiszem elakadtam, kéne valaki aki továbblendít, talán majd ezek a könyvek. aztán beteg is lettem, nem igazán kapok levegőt még az orromon, meg a torkom is fájt, azelőtt meg a hasam, a könyvtárba már teljesen hipochondernek néznek, meg hogy mindig panaszkodom, hogy vagy fázom, vagy melegem van. (mert amikor már mondjuk 15 fok volt még ment a fűtés, ami persze télen nem ment, és közben nyitva volt az ablak és az ajtó, jött a huzat, és rossz volt). 

mamával voltunk egy szép koncerten a théatre au champs elyséeben, ahol egy norvég zongorista játszott főle chopint és debussyt, már hiányzott ez is. el fogok menni többször, mert utolsó pillanatban adnak olcsón diákjegyet. és mostmár lehet menni a parkokba is, felfedeztük a chateau de vincennes-t, ami itt van tőlünk negyed órára és a bois de boulogne jó részét, azt ahol nincsenek kurvák. szóval ezek vannak. felbukkant michel, akinek a helyén lakom és aki glasgow-ban van. jófej srác sajátos humorral amit 2 nap után már megtanultam kezelni, de azért örülök, hogy nem vele lakom. elkeserítő ami otthon van, ma este a fotóssal megnéztük a neten schmitt beszédét, nincs értelme bármit is mondani erre. itt is már nagyban megy a politizálás, egyre jobban előretör melanchon, a front gauche embere, mivel senki sem szavaz a zöldekre, mert komolyan vehetetlen a norvég akcentussal rendelkező jelöltjük. azt mondják, aki a zöldekre akar, rájuk fog. hollanddal közepesen szimpatizálnak körülöttem, de sárközyt, akinek most hirtelen nem tudom hogy írják a nevét továbbra sem akarják elnökként látni. amúgy ez utóbbi legújabb húzása az volt, (ma este mesélte a fotós) hogy az olyan embereket mint amilyen ő, tehát nem francia, de itt él sok éve, francia családja van stb, behívnák valamilyen vizsgára, hogy jól beszéli-e a nyelvet, alkalmas-e az ittlevésre. szóval azért itt se annyira ragyogó a helyzet.

most viszont lassan elmennek az emberek és letudok feküdni aludni. már csak pink floyd megy, mivel a félig japán srác, aki most jött vissza strassbourgból (mert mindig ott van 3 hetet) nagyon szereti. 

sziasztok!

ötödik fejezet, avagy nem várt jó híreket kapok, végre eljutok moziba és életem első purimjára is

sziasztok, megint rég írtam, íme itt a pótlás. 

rögtön a mai nappal, azaz a ma estével kezdeném, amikor is morgan (a lakótársam, ha valaki még nem jegyzete volna meg) szülei megint elhívtak magukkal vacsorázni. a múltkori tapasztalatok alapján nyilván nem mondtam nemet, kiváncsi voltam, ezúttal milyen helyre visznek minket. a montmartre híres utcájában, a rue lepicen volt a vendéglő (itt van amelie kávézója is) 1 percre a moulen de la galette-től és "le coq rico" névre hallgatott. rögtön megjegyezném, hogy papának és vegetariánus barátaimnak nem ajánlanám, mivel csak szárnyasokat lehet enni. a múltkori vendéglővel szemben ami inkább régies, rokokó stílusú volt, kis freskókkal a mennyezeten, ez egy vadiúj helynek számít, fehér falak, fekete asztalok, túludvarias pincérek, nagyon elegáns hely. megint pezsgővel indítottunk, én megint kicsit becsíptem tőle, de ez szerencsére abban segített, hogy képes legyek morgan szüleivel, főleg anyukájával franciául kommunikálni. utána előételnek valami keménytojás féleséget ettünk, főétel gyanánt pedig 4en elosztottunk valami hatalmas csirkét, speciális mártásban, krumplival, salátával. noha nagyon finom volt, meg én szeretem a húst, azért a múltkori hely jobban megfelelt az én ízlésemnek, a könnyed franciás ételekkel. miután megettük azt a csirkét, morgan és a papája még rendeltek egy kört maguknak, addigra én már mozdulni sem bírtam, majd kikérték a második üveg bort is (hozzátenném, mindkettő nagyon nagyon jó bor volt). ekkor már eljött az a pont, hogy abbahagytam a fejben számolást, hogy most vajon hány eurónál járunk. és közben meg abszolút jófejek a szülők és tök jól éreztem magam velük múltkor is, ma is, beszélgettünk a macskákról például meg arról, hog morgan anyukája megpróbált gulyáslevest főzni a hétvégén. szerencsére nem hívtak meg magukhoz húsvétre, azért az egy kicsit sok lenne. közben a mellettünk levő asztalnál egyre vidámabbá vált a társaság, ami 8 férfiból állt, igazi yuppiek, ugyanúgy néztek ki, gondolom a hétfő esti míting után ültek be ide egy könnyed vacsira. majd amikor kb fél11kor még két csávó besétált vacsorázni, morgan anyukájával egymásra néztünk, és mint kiderült ugyanarra gondoltunk, ő ugyanis nevetve megjegyezte, hogy ebbe az étterembe csak férfiak járnak? és amúgy igen, tényleg mi voltunk csak női vendégek, vicces volt. de gondolom ez az egész húsközpontúság vagy nemtudom, vonzza a gazdag férfi menedzsereket. aztán jött a desszert, és nem lehetett nem kérni, sikerült kiharcolnom, hogy morgannal felezzünk egy sütit, nyilván isteni volt. a vacsora fél 9től nagyjából 11 utánig tartott, ezek után taxival (!!!!) mentünk haza, tényleg no comment. 

ennyit a mai luxusvacsorámról, a másik két fontos dolog, amit már nyilván mindenki tud de azért muszáj megírnom: bejutottam a várólistáról és kapok ösztöndíjat! ez lényegesen megkönnyít nagyjából mindent, persze nem jelenti azt, hogy milliomos vagyok, de azért nagyon sokat segít. persze ha valami nem leterhelő bébiszitting szembe jön, azért azt elvállalom. a másik jóhír pedig, hogy zsófiékkal elmentem csütörtökön a franciaórájukra ami ugye ingyen jár nekik az erasmushoz, csak két hétig nem volt és megkérdeztem a tanárt, hogy járhatok-e, és azt mondta, hogy felőle igen, semmi akadálya. mondjuk el kell mennem a könyvtárból kicsivel korábban, de beleegyeztek. a tanárnő mondta is, hogy milyen jól beszélek franciául és látszik hogy szakmai gyakorlaton vagyok, ez kedves tőle, bár szerintem nem, mindenesetre ez a heti egyszer másfél óra nagyon jó alkalom lesz arra, hogy átismételjek nyelvtani szabályokat és újra iskolapadban üljek, hehe. az is jó hír, hogy elkezdtem az úgymond "kutatásomat" abban a gyönyörű könyvtárban ami iszonyatos lájklavinát indított fészbukon, nem is értettem. kicsit fura, hogy ültetnek, például amikor másodszorra voltam sikerült az ajtó mellé helyet kapnom, tehát végig jött rám a huzat amikor valaki kiment vagy bejött, dehát van ez így. az egy más kérdés, hogy jelenleg kicsit elakadtam a szakmai dolgaimmal, de ezzel tényleg nem untatok senkit. 

most mivel elég fáradt vagyok, egy kicsit tömör összefoglalás következik az elmúlt időkről. március első hétvégéjén elég szar idő volt, viszont így is elsétáltam a pompidoutól hazáig egy szombat este, nagyon jól esett. találkoztam mégegy magyar lánnyal aki itt van, és kicsit bonyoult módon de családi barát, jót dumáltunk a stalingrad metrónál lévő mozi kávézójában aztán elmentem vele lakást nézni és találtunk is egy jót. aztán múlt héten egyre jobb idő lett, sétáltam a montmartreon és az ile st.louis-n, voltam a pinacotheque paris-ban megnézni egy német expresszionizmus kiállítást, és még korábban végre eljutottam a louvre-ba is. aztán múlt szerdán munka után, kuperminc bácsi, a könyvtár igazgatóája elhívott a hitközségébe purimot ünnepelni, aminek nagyon örültem. sok aranyos beöltözött (róka, pikácsú, zorró, balettos kislány stb) gyerek volt, pár embernek bemutatott, midenki barátságosan üdvözölt, aztán jött maga az ünnep rész, a felolvasással, gyerekek előadásával és végül a kajapia. találkoztam kuperminc bácsi fiával, nathannel is, aki 12 éves és nagyon aranyos. voltam még morgan barátaival végre sörözni egyet, oberkampf környékén, tömött kocsma füst nélkül, de tényleg jó volt, aztán találkoztam ismét a szomszédlányokkal meg morgan egy haverjával is, aki itt volt strassbourgból. a múlt péntek pedig igazán szuper nap volt, reggel felkeltem, de annyira szép idő volt, hogy nem bírtam tanulni, hanem a 2.kerületben sétáltam, gyönyörű és elegáns utcákon. ebédidő volt, ezért mindeni már kint evett, vagy a piacon vásárolt, megtaláltam az elegáns passzázsokat is, amik tele vannak gyönyörű boltokkal, csak bolyongtam összevissza a bourse negyedben és örültem a szép időnek. aztán kicsit olvastam abban a nevezetes művtöri könyvtárban, majd továbbsétáltam, aztán ittam egy kávét zsófiékkal végül beültem egy filmre a forum des images-ben. egy taiföldi rendező trópusi betegség című filmje, nekem nagyon tetszett, de nem könnyű darab. a sors iróniája, hogy nekem, aki utálja ha valaki beszél egy film közben, zörög a csakóval akármi, szólt be egy néni, amikor még a film el se kezdődött és én kivettem a szendvicsemet a papírzacskóból, hogy hé, ne zörögjön a bonbonjával. ezen meg is sértődtem, nem is ettem meg a szendvicsem. aztán szombaton megnéztem a pompidouban a video vintage kiállítást, ami érdekes volt, de kicsit túlzásba vitték szerintem a vintage/retró dizájnt, mindent régi és sokszor kicsi tévéken lehetett nézni kényelmetlen retró fotelekből, ami eleinte vicces volt, de annyira mégse. de jók voltak a csoportosítások, meg a magyarázó szövegek is. és voltak érdekes művek, főleg a 70es évek feminista vonulata volt erős szerintem. aztán ez az este is viccesen végződött, először átmentem zsófiékhoz, aztán elindultuk valahova beülni, kicsit odamentem velük a marais-ba ahol az osztálytársaikkal találkoztak. aztán írt nekem egy sms-t marie, aminek megörültem, hogy már magától szól, hogy a bastille-nál vannak. mivel 5 percre voltam, odamentem. valahogy eszembe se jutott, hogy nem egy kocsmában vagy bárban vannak, hanem egy olyan klubban ahol én nem tudok elviselni 5 percnél többet, vagy még annyit sem. a bastille opera mögött lévő opa nevű hely már azért is gyanús volt, mert láttam, hogy sor áll előtte, de nem cigizők, hanem akik be akarnak jutni. bementem, de amikor láttam, hogy ez az a típusú hely, ahol már a bejáratnál csajok vonaglanak és borzalmas zene üvölt max hangerőn, rögtön tudtam, hogy nem maradok itt. megkerestem mariet és a barátját, mondtam hogy szerettem volna nekik köszönni, de sajnos ez a hely nekem hát izé, szerintem nem hallottak semmit és nem is értették miért menekülök el, de tény, hogy 5 perc múlva már az utcán voltam. ahol is amikor elhaladtam egy arab zöldséges mellett, egy pillanatra lelassítottam, hogy vegyek-e egy mandarint, aztán úgy voltam vele, hogy inkább minél előbb szeretnék hazaérni az utolsó metrók egyikével. egyszercsak azt vettem észre, hogy utánam szalad egy pasas, hogy nem loptam-e el egy mandarint. megmutattam hogy csak a sapkám és egy ivóyoghurt van a zsebemben és elhúztam, meg sem álltam hazáig. 

gyorsan még írok a vasárnapról mert az is egy különösen jó nap volt. találkoztam koradélután zsófival és elmentünk a tuileriákban lévő collette majálisra. a collette egy nagyon menő és drága designbolt, akik a legmenőbb márkákkal terveztetnek speciális kollekciókat stb. a hétvégén egy nagy sátorba minden ilyen céget és márkát meghívtak, akik kipakoltak és árulták a dolgaikat és ezt ötvözték egy majális jellegű gyerekprogrammal, azaz amíg a szülők vásároltak, addig a gyerekek célbadobálhattak, rajzolhattak, mindenfélét játszhattak. rengeteg minden volt, ruháktól kezdve, pékség, fagyi, lemezbolt, mozi, szemüveg, és persze a legmenőbb boltok standjai. elképesztő volt, hogy míg mi az ingyen szórólapokat gyűjtöttük be valamint az ingyenes termékkóstolókért álltunk sorba, addig az átlag francia, itt simán vásárolt egykét dolgot a gyerekének vagy magának. ezek után mivel nagyon közel voltunk hozzá, megnéztük végre az ai wei weit kiállítást. csak annyit írok róla, hogy nagyon szuper tárlat, tényleg iszonyú érdekes és ai wei wei nagy macskabarát, szóval rossz embermár nem lehet. viszont nem írok mást, mert tervezek belőle egy kritikát a prae-re, szóval majd ott elolvashattjátok az összefoglalómat. ezek után pedig elsétáltunk az operától egészen a hotel de ville-ig, közben nagyon jót beszélgettünk meg ettünk, aztán hazamentünk. szóval így telnek a napok. és most egyre jobb lesz, hiszen az elkövetkező 4 hétévégén mindig lesz látogatóm, úgyhogy ennek is nagyon örülük! a könyvtárról annyit, hogy a mai nap kiderült, hogy még több bolond ember van ott mint gondoltam, de asszem ez minden munkahelyen így lehet, csak sokan jól leplezik. és ez amúgy egyáltalán nem zavar. na mára ennyit, megyek aludni. á tout!

kepek

csinaltam egy flickr oldalt, itt lesznek a kepeim. az elforgatast noha megcsinaltam, nem mindig sikerult, de rajta vagyok az ugyon. lehet hogy mar egyket kepet lattatok mashol, de ide fogok rendszeresen felrakni dolgokat, mert sokan hianyoltatok. de hogy ne kelljen allandoan nezni, itt is fel fogom tuntetni mindig, ha vannak uj kepek.
ugyhogy ime, round 1. (a konyvtarbol irok photoshoppolas helyett; azert az ekezetek hianya)

http://www.flickr.com/photos/fleurflora/

negyedik fejezet, avagy ami az előzőből kimaradt

tehát akkor jöjjön, ami ez előző blogból kimaradt. 

mi a helyzet tehát a könyvtárban? röviden: egyre jobb. kicsit kifejtve: második héten felbukkant gregor, aki tavaly egy félévet itt volt gyakorlaton, és kicsit megnyugtatott olyan téren, hogy elmesélte, neki sem volt olyan egyszerű az elején, például ami a francia nyelvet és a barátkozást illeti. mióta láttam, hogy ő milyen boldogan jött vissza a könyvtárba, kicsit én is más szemmel kezdtem nézni az embereket, és elkezdtem még jobban észrevenni bennük a szimpatikus vonásokat és tulajdonságokat. az utóbbi időben kialakult, hogy a reggelt a grafikusnál, véronique-nál kezdem, akivel mindig megiszunk egy teát (merthogy hatalmas tea gyűjteménye van) és közben beszélgetünk. elmesélte, hogy a szülei mikor emigráltak franciaországba magyarországról, beszélgetünk könyvekről, zenékről, a hétköznapokról, a magyarországi problémákról. vele például már egész jól megy a beszéd és nagyon jó érzés, hogy nemcsak szigorúan szakmabeli dolgokról folyik a társalgás. a többiekkel is kezdek jóba lenni, mostmár nem az igazgatóhoz és a titkárnőhöz megyek reggelente, az eléggé felesleges volt, hiszen nem ők adják a feladatot, hanem például jean-pierre akivel szintem egész jóban vagyok, szereti a macskákat és a számítógépes kütyüket. az utóbbi időben mindenfélét csináltam a dokumentumok és különböző családi festmények, portrék fotózósától kezdve a photoshoppon át (aminek nagyon örülök) a katalogizáláson keresztül (a cédulákon lévő könyvek számítógépes katalógusba bevitele) a könyvgerincekre kerülő kódok megírásáig, amit nagyon élvezek mert le kell ragasztani ezeket a feliratokat tök jó átlátszó fóliával, és ezt valamiét nagyon szeretem. noha múlt héten nem volt fűtés és ez egy kicsit visszavett a munkakedvemből, összességében szeretek oda bemenni, mégha nem is ez a legizgalmasabb munkahely, mindig mást csinálok, jó az atmoszféra és jó könyvek között lenni. lassan kezdem átláni a munkahelyen belüli erőviszonyokat is, egy-egy elejtett  megjegyzésből vagy abból, hogy például ki nem jár velünk ebédelni, lehet tudni nagyjából ki kivel van jóban. lassan egyre több beszélgetésbe tudok bekapcsolódni, talán az első igazi áttörést most hétfőn éreztem, amikor ebéd közben én is hozzá tudtam szólni a témához és egyre több mindent értek meg abból, amit körülöttem beszélnek. 

múlt pénteken megjött anyukám barátnője, akit csak a tiszteletbeli keresztanyámnak hívunk, márha lenne nekem olyan, mivel születésem óta ismer, és nagyon jóban vagyunk. aznap elkísértem őt egy a petite palais-ban megrendezett cézanne konferenciára, ami nagyon érdekes volt, az előadások többsége franciául zajlott, de egész jól értettem, és 3an meg angolul tarották, szóval sok új dolgot hallottam. azóta mindennap találkoztam vele és nagyon jól éreztem magam, bemutatott sok itt élő barátjának, (többek közt egy nagyon jófej, magyar de 10 éve párizsban élő fotósnak, akivel remélem hogy még  fogok talákozni,) fantasztikus vacsorákat csinált nekem, mert azt gondolta, hogy magamtól nem eszem és nagyon jókat sétáltunk meg beszélgettünk. egyszóval rengetegett segített, adott mindenféle tippet, hogy még hova érdemes elmennem, kiket kéne megkeresnem, végigjártam vele is a pompidout, megismertem a place monge és a rue mouffetard környékét ahol lakott, és ami továbbra is az egyik legjobb utca párizsban, szóval remek pár nap volt. végre megérkezett az icom kártyám is, ami azt jelenti, hogy nemcsak ingyen, de sorbanállás nélkül is mindenhova bemehetek, szóval irány az ai wei wei és a louvre.

ami a kultúrsokkot illeti, múlt héten zsófival elmentünk a pompidouba egy videóművész, nil yalter előadására, ami abból állt, hogy levetítettek 4 részletet a műveiből és előtte és utána is ő beszélt róluk. török származású, de párizsban élő művész, aki egyrészt feminista ihletettségű, másrészt sok műve szól az emigrációról, és rendkívül szimpatikus volt, itt lehet megézni a műveit. http://www.nilyalter.com/

egy hete munka után szintén ellátogattam a pompidouba, ahol egy minifesztivál van, ami abból áll, hogy különböző kurátorok által rendezett kis, egy-két teremnyi kiállítások láthatók csak három hétre, és hozzájuk kapcsolódva mindenféle plusz program várja az érdeklődőket. pont a megnyitó utánra értem oda, és nagyon izgalmas dolgok voltak, egy kiállítás a hasbeszélésről, azaz a hang és a test szétválásáról és összekapcsolódásáról, egy terem a "negyedik dimenzióról" és a geometria-művészet viszonyáról, van egy kis kiállítás sebaldról és ehhez kapcsolódva felolvasások is, valamint az összes kiállításon szinte végigvonul a maszk, a bábu, a robot tematika, például gisele vinnée elég hátborzongató műveiben, amelynek teenage hallucinations a címe, és egyrészt fotók, másrészt bábuk láthatók, amelyek kamasz gyerekeket ábrázolnak, de valami elképesztően ijesztő módon, fehérre festve, mintha nem evilági emberek lennének (ez főleg a fotókon, látszik, amelyek azt hiszem, hogy a bábuk fotói, és arra van ráfestve, de nem néztem még utána alaposabban, szóval nem tudom). ezeket még meg fogom nézni mégegyszer, mert túl sok volt az ember. aztán itt volt múlt héten toulousból fanni, aki kriszti barátnője és én is ismerem egy kicsit, vele jó nagyot sétáltam és elmentünk a musée d 'art moderne de la ville de paris-ba, ahol gyönyörű hantai simonok voltak kiállítva. ilyesmik történtek múlt héten. 

aztán még az is, hogy miután múlt pénteken hazajöttem a cézanne konferenciáról, elmentünk a lakótársammal  olivier-hez és marie-hoz vacsorázni, akik csináltak finom tésztát és megnéztük együtt a cesar díjátadót, amit vicces volt úgy nézni, hogy a franciák folyamatosan kommentáltálk a gálát meg mindenféle vicces magyarázatokat fűztek a dolgokhoz. aztán kb éjfélkor elindultunk egy buliba, a 16.ba, ami egész pontosan párizs másik felében van, tehát kb 45 percet metróztunk hogy odaérjünk, és ez a trocadéro-passy tengelyen lévő ultragazdag környék, ahol amúgy semmi nincs, csak nagykövetségek és menő lakások. ahol voltunk, az is ilyen volt, nekem a fürdőszoba tetszett, a többi része a lakásnak elég giccses volt, piros konyha például. nem is buli volt, hanem egykét ember dumálgatott. megint rögtön érdekessé váltam amikor kiderült, hogy nem retardált vagyok, csak magyar és nem beszélek annyira jól. felbukkant egy fekete srác, aki 5, azaz öt évet élt budapesten, ahhoz képest alig beszél, eleinte jófej volt aztán kicsit fárasztóvá vált mert azon akadt fenn, hogy a magyarok miért fordítják le a filmek címét, például a spidermen miért pókember. rápörögtek még a szigetre eléggé, meg közben marie-val dumáltam aki kicsit beteg volt. nagy nehezen elindultunk valmaikor hajnalban és ezáltal felfedeztem a párizsi éjszakai buszok világát, ami nem olyan tragikus mint ahogy mondták, például biztos hogy gyakrabban jár mint otthon, kb 20 percenként, először el kellett jutnunk a chatelet-ig, az volt félóra, és utána a cours de vincennes-ig, az kb negyed. szóval jó hosszú, de ilyen messze egy ideig remélem úgyse megyünk. szombaton pedig a felettünk lévőknél volt buli, oda is felnéztem egy kicsit, de nem volt olyan izgalmas, csak olivier-vel meg morgannal beszélgettem meg a házigazdákkal egy kicsit. a lakótársam viszont nem otthon töltötte az éjszakát, szóval neki szerintem nagyon jól végződött az este,  van egy egész biztos tippem is arról, hogy hol aludt. de nagyon diszkrét vagyok, csak vigyorogtam amikor hazajött, de nem kérdeztem semmit. a fenti lakás amúgy ugyanolyan mint a miénk, csak van fal, és most kiadó lesz, gondolkodtunk morgannal hogy szólni kéne a tulajnak hogy hadd cseréljünk és költözzünk oda, de a buli után betörött egy ablak, meg elég kevés bútor van ott, valamint a lakótársam ilyen szempontból nem a tettek embere, szóval lehet hogy nem lesz ebből semmi. amúgy ma végre kipróbálom, hogy milyen úgy aludni, hogy ágy nélkül. azaz úgy, hogy két matracon alszom és beraktuk nagy nehezen a széteső nyikorgó ócska ágyat a raktárba. elég puha a matrac, meg alacsony, de hátha kényelmesebb lesz. amúgy azt még le szerettem volna írni, hogy a lakótársamra semmi panaszom nem lehet, a szomszédok buliján azt mondta, hogy nagyon jó lakótárs vagyok, és azt hitte, hogy egy lánnyal majd nehéz lesz, de velem nem az. szóval ezt én is elmondhatom, semmi baj nincs vele, és igazán mindent megtesz hogy megismerjek embereket, és bevonódjak a párizsi hétköznapokba.

na ennyit mára, holnap korán kelek, sziasztok!

 promenade plantée

 a brunch

 a szobám

 buttes-chaumont

 első macska

szép ház

harmadik fejezet, avagy a társasági élet enyhe fellendülése

mivel több helyről érkezett reklamáció, hogy mi van a harmadik fejezettel, engedek a nyomásnak és írok egy kicsit. lassan ide is elér a tavasz, és talán az emberek is kicsit kedvesebben mosolyognak egymásra, amikor nem lehet felférni a metróra.

tehát, a múlt hetet a szociális életem enyhe fellendülése jellemezte. kedden megnéztem a luxembourg múzeumban lévő cézanne kiállítást, ami a tömeg ellenére is gyönyörű volt. próbáltam közben felidézni azokat a szövegeket, amelyeket az előző félévben több órámon is kellett róla olvasni és néha sikerült is. este pedig morgannal vacsoráztam egy kínai vendéglőben, egész jó volt, bár hiányzik az utrechti wok to walk. a korábban említett társasági életbeli fellendülés igazából csak szerdán kezdődött, amikor is este, munka után talákoztam m-el és elmentünk egy helyre, a rue st. martinra, ahol egy lány szülinapját ünnepeltük. a helyet a mexikói tematika jellemezte mind stílusban mind az ételeket is tekintve, hangulatos volt, fel is írtam a nevét valahova, csak most nem találom a papírt. és amúgy az emberek is kedvesek voltak, nem voltunk sokan, szóval lehetett volna rendesen beszélgetni, de a jelenlegi franciatudásommal inkább csak kedvesen bólogattam, miután tisztáztuk hogy ki vagyok és mit csinálok. az este legjobb része a "blindtest" volt, amikor a pincérek egy bizonyos téma alapján (most országok) beraktak zenéket, és ki kellett találni, hogy mi az. szerettem volna menő lenni és csomó mindent kitalálni, de egyrészt alig tudtam valamit, másrészt ha igen, akkor meg sajnos a többi csapat (merthogy csapatokban voltunk) mindig előbb kiabálták be a jó választ mint én, vagy a csapatunk. aztán hamar hazamentünk mert morgan vizsgázott másnap, nekem meg korán kellett kelnem.

kis kihagyással, most a várva várt pénteki házibulihoz ugrom, ami nagyjából abban különbözött egy magyar házibulitól, hogy én voltam az egyik házigazda ami otton sosem, és hogy 8ig tartott. délután a promenade plantée-n sétáltunk morgannal, ami egy, a környékünkön végighúzódó sétány, ami először árokként fut az utcák között, aztán egyszercsak a házak felett folytatódik, nagyon jó rálátással a párizsi háztetőkre. ezek után vettünk enni és innivalót és mindent elraktunk a szobáinkból, összenyitottuk az ajtót és becsuktuk az ágyakat és 9kor bulira készen vártuk az embereket. nyilván senki sem jött 9re, csak egy srác, morgan jó barátja, aki egyből kiszúrta a joy divisionös táskámat és megdícsérte. aztán 10kor jött egy emberhullám, elég sokan megérkeztek, láttam morganon, hogy kicsit megnyugszik, mégsem 3an leszünk egész este. az újonan érkezőknek (még mindig nem voltunk azért annyian)  mind elmondtam, hogy ki vagyok és mit csinálok itt, ez már egész jól megy amúgy. felbukkant egy lány a szerdai beülésről, szinte régi ismerősként üdvözöltük egymást. valami srác megjegyezte, hogy michel szobája (ahol én lakom) sokkal szebb most, és van egy kis "touche féminine", utalva arra, hogy a falak nem csupaszak, merthogy kiraktam pár képeslapot. még koccintottunk is rám, és párizsra. szóval beszélgettem velük, aztán 11kor megérkeztek zsófiék egy

újabb embertömeg kíséretében, és innentől kezdve kicsit hanyagoltam a franciákat és a mi egzotikus nyelvünkön társalogtam pár órán keresztül, egészen addig, amíg ők tovább nem mentek egy másik buliba. jó hogy jöttek amúgy, igazán jót beszélgettünk. ezek után minden úgy folytatódott mint egy rendes házibulin, még beszélgettem a franciákkal, köszöntem pár új embernek, úgy emlékszem egy ponton beraktam pár zenét is, aztán egy idő után úgy éreztem, hogy nagyon fáradt vagoyk és muszáj lefeküdnöm, és mivel már nem voltak annyian, becsuktuk az ajtót és én szolidan beestem a saját ágyamba. pár óra múlva arra ébredtem, hogy még MINDIG tart a buli, felkeltem megnézni, és láttam hogy reggel 7 van és morgan szobájában még táncolnak páran, többek közt a harmadikon lakó szomszédlányok, morgan meg valami srác még. kicsit jófejkedtem velük aztán visszamentem aludni, jó sokáig. szóval a szombat alvással és hatalmas rendrakással telt, teljes káosz volt a lakásban, de a hostelben már megtanultam hogy kell buli után rendetrakni, szóval egész simán ment. porszívóztunk, felmostunk, több órán keresztül. vicces, hogy két dolgot hagytam elől az éjjeli szekrényemen, a vekkeremet és az egyik arckrémemet a sok közül, nem tudom miért igazából, gondoltam úgyse kell senkinek. tévedtem, az órámból eltűnt az elem, a krém pedig szintén nincs meg, ami elég szomorú. ami viszont még inkább tragikus, hogy eltűnt morgan hatalmas nutellás bödöne, amit anyukájától kapott karácsonyra.

ami még említésre méltó társasági élet szempontjából, az a vasárnap, amikor is átjött hozzánk marie (akivel harmadszorra találkozom, remek) és a barátja, olivier (aki félig japán és vicces) és a két szomszéd csaj, liane és eva, brunchra, ami ugye nálunk abszolút nem hagyomány, viszont kb minden más országban nagyon bevett szokás. (utrechtben farawell brunchunk volt, amit frunchnak neveztünk el, hehe) az egész nagyon király volt, mert finom ételek voltak, bagett, croissant, lekvárok, nutella, sajt, rántotta, tea, szóval csupa jó, és tényleg vidám hangulatban telt az egész. a szomszédlányok amúgy szerintem nem kedvelnek annyira, mert valószínűleg jobban szerették azt a felállást, amikor michel, tehát 2 fiú lakott itt nálunk, ők meg ugye két lány, stb stb, dehát meg kell velem barátkozniuk, ez van. viszont marie és olivier aranyosak, marie-val egész jót beszélgettem, persze ez sem az a barátság kategória amit keresek, de azért oké. délután pedig elmentünk sétálni az egyik kedvenc parkomba, a buttes-chaumontba a szomszéd lányokkal, ott kicsit kevesebbet beszélgettem már, de jó volt mászkálni, és végre a macska helyzet is fellendült, láttam ablakban is egyet, meg az utcán is. szerettem volna még írni a könyvtárról, meg a hét elejéről, és fogok is, de most nagyon álmos vagyok, úgyhogy egyelőre ennyi, sziasztok!

közben ezt találtam ki, hogy: a következő rész tartalmából:
- kiderül, kikkel lettem jóban a könyvtárban és milyen izgalmasabbnál izgalmasabb új feladatokat kell csinálnom
- fény derül az előttem lévő gyakornok kilétére, sőt, személyesen is megismerem
- a pompidouban kultúrsokk ér hétfőn és főleg szerdán, erről is írok majd
- ismét találkozom A Macskával, akit életemben először 2011. szeptemberében ismertem meg
- + ami még eszembe jut.

á demain!

második fejezet, avagy beszámoló a hétvégéről és a francia nyelv megtanulásának nehézségéről

szóval kicsivel több mint egy hete itt vagyok már. a dolog hullámzó, hol könnyebb, hol nehezebb. ha most időben visszafelé haladunk, a mai nap például elég siralmas volt, ha a francia nyelvvel kapcsolatos teljesítményemet nézzük. még annyira se bírtam megszólalni mint múlt héten, az első napomon. felbukkant mégegy bácsi, aki talán a filmekért felel és láthatólag örült, hogy lett új ingyen munkaerő akinek mindenféle idióta feladatot oda lehet adni. rögtön elkezdett magyarázni valamit a mikrofilmekről amikkel nem tudom majd mit kell csinálnom. hasonlóan a könyvtárosnőhöz Rose-hoz, belőle se értettem szinte semmit, mert nem beszél szépen. nagyjából csak azzal tudok egyelőre beszélgetni aki lassan és világosan és főleg artikuláltan beszél hozzám és hát sajnos nem sok ilyen van. a mai ebéd szintén katasztrófa volt, megint egyszerre 6 francia beszélt körülöttem főleg kajákról meg az étkezési szokásaikról meg szakmai dolgokról (gondolom) és úgy éreztem magam, mint amikor kiskoromban a nagynéném és a nagybátyám azzal bosszantottak minket noémivel, hogy állandóan ezt mondogatták: nicht auf dem kind, nicht auf dem kind, majd vagy suttogtak vagy elkezdtek angolul és németül hablatyolni hogy ne értsük. szóval elég rossz érzés, amikor az ember nem igazán tud részt venni egy társalgásban és csak azt a részt érti, amikor valami szar poénra (amire szintén csak a kínos nevetésből lehet következtetni) azt mondja valaki, hogy még jó hogy flóra ezt nem érti, legalább előtte nem égsz be.

amúgy kezdek hozzászokni a reggeli csúcsforgalomhoz, elkezdtem olvasni a metrón, nagyjából 20 percet megyek egy járaton (ligne 1) átszállás nélkül, ami ahhoz képest amit otthon szoktam sok, szóval próbálom kihasználni az időt. folytattam paul auster holdpalotáját, amit továbbra is zseniális könyvnek tartok. ha austert olvasok, mindig elkezdem magamat kívülről látni, és valahogy folyamatosan narrálni azt ami velem történik, egyes szám első személyben, ahogy ő is a regényeiben. remélem ez normális. szóval az olvasás segít elviselni a tömeget. idáig megálltam hogy ne vegyek még könyvet, pedig már jöttek szembe jó dolgok, ranciere tarr béla könyve meg ilyesmi, de önuralomra intettem magam, hogy ne szórjam a pénzt. amúgy megfigyeltem, hogy párizsban sokkal többen olvasnak a metrón, és nemcsak újságot, hanem szépirodalmat is. szeretem amikor belebámulnak a könyembe és nagyon nem értik milyen nyelven van ez. amikor ma reggel a könyvtárba mentem, rájöttem, hogy az első hetet már túléltem, és ezután csak könnyebb lehet (ami nem igaz) és végülis ha ma is az lesz a feladatom, hogy a könyvekbe kell beírkálnom a donátor nevét, az se gond. végül nem pont ez, de hasonló volt, amúgy egész összetett munka, noha viszonylag monoton. a lényeg, hogy a végére elég sok könyvet elláttam vonalkóddal, kívül belül, sőt, a vonalkódokat én csináltam egy géppel, sőt az egészet aztán bevittem a számítógépes adatbázisba. izgalmas nem? közben azzal szórakoztattam magam, hogy elkezdtem lefényépezni a dedikálásokat, elég sok van, meg jól néznek ki. azt is érdekes nézni, hogy egy adott ember, vagy család, akik könvyet adományoztak, mire specializálódtak. akinek a könyveit múlt héten rendeztem, az nagyon sok náci irodalmat gyűjtött, meg tanulmányokat hitlerről, az antiszemitizmusról a világban stb. a maiak pedig a zsidó filozófiára és a nyelvtanra koncentráltak, voltak amúgy izgalmas könyvek, kicsit olvasgattam martin buberről. én és te, ilyesmi. jófejek amúgy a kollégák, pont az a nő, akivel végülis múlt héten összebarátkoztam, guila a héten szabin van, a titkárnő meg nem értette amit mondtam, de a grafikus nőtől kaptam teát és van egy bácsi, akit abrahamnak hívnak és nem viccelek, 10 nyelven tud. például magyarul is. szóval mindig jónapottal köszön nekem, megkérdezi mi újság, nagyon aranyos. és ma odajött hozzám, hogy eszébe jutott egy magyar dal amit tanult (nem tudom hol) és megkereste a dalszövegét az interneten és elénekelte nekem. szép volt, nagyon kedves ez a bácsi. és amúgy az ő franciáját például még értem is. jókat szoktam sétálni munka után, így vezetem le az egy helyben ülést. általában le az operáig, aztán például csütörtökön elsétáltam a tuilériákig, utána át a túloldalra és végig a szajna parton egészen a st.michelig. ma pedig a rivolin korzóztam kicsit de lefárasztott, úgyhogy hazajöttem. majd felmegyek szerdán munka után a montmartre, mindig elfelejtem hogy az is nagyon közel van.

na de hogy ne tűnjön ez a blog olyan lehangoltnak, írok jó dolgokról is. végiggondoltam és rájöttem, hogy amit most csinálok azt igazából semmi pénzért nem csinálnám máshol. tehát, nem mennék el bébiszitternek egy angol kisvárosba, vagy igazából semmilyen ingerszegény környezetbe. mondjuk ezt eddig is tudtam, azért jöttem ide. de a lényeg az, hogy mégha nem is lesznek nagyon barátaim, vagy legalábbis olyanok nem mint otthon, akkor is, itt teljes mértékben le tudom magam foglalni. annyi program és opció van, hogy nem nagyon lehet unatkozni és a lakótársam továbbra is nagyon jófej. a pénteki napot már említettem, nagyon jól sikerült, főleg a pompidouval zárni, igazán remek. külön kiemelést érdemel az a pár, akik "ez mi ez a ronda" felkiáltással rohantak végig a múzeumon, a nő kezében egy vörös rózsa, és arról beszéltek hol vacsorázzanak, az ilyeneken mostanában nagyon jót nevetek, már nem bosszantanak fel. (vesd össze 2010 november párizs, amikor az orsayban egy lány leszólt egy manet képet még ideges lettem). szombaton valamiért úgy döntöttem, hogy a musé d'orsayba megyek, és nem igazán gondoltam végig, hogy ott milyen tömegek lesznek délután. eléggé vállalhatatlanul sok ember volt, de igyekeztem ignorálni őket, bár az, hogy a ruhatárba nem tudtam berakni a kabátomat és nem voltak kis szekrények sem, kicsit azért levont a múzeum kényelem szinvonalából. megnéztem a héten nyílt akseli gallen-kallela kiállítást, amitől azért nem dobtam hátast, jobban tetszenek azt hiszem a rajzai. de amúgy érdekes kiállítás volt, sok havas tájképpel és kalevala ábrázolásokkal. aztán lenéztem az állandó anyaghoz, a fantasztikus bonnard-ok, vuillard-ok, cezanne-ok közé, meglátogattam az egyik kedvenc monet képemet, amikor egy parkban vannak és egy pöttyös ruhás nő épp befordul egy ösvényen, vagy a van gogh - gauguin termeket ahol akkora tömeg volt, hogy nem is tudtam alaposan megnézni a festményeket. ezek után sétáltam egyet és találkoztam morgannal (lakótárs) és megkerestük a japán éttermek utcáját (rue st anne), közel van a louvre-hoz. egy nagyon jó helyen ettünk, az utcán is állt a sor, de a szombat az már csak ilyen nap volt, ezt is végigálltuk és istenit vacsoráztunk. az előételt megpróbáltam pálcikával enni, de aztán a tészta-hús-zöldség főételt már villával sikerült csak.  aztán este megnéztünk egy francia filmet, kiderült hogy morgannak rendben van a filmes ízlése. 99 francs volt a címe, nézzetek utána, vicces.

a vasárnap nyugisan telt, találkoztam egy hosteles ismerősömmel, mászkáltunk, dumáltunk, ő jó zenéket hallgat úgyhogy lehet, hogy vele tudok koncertekre menni. és minden francia szereti a macskákat, nem viccelek, nem találkoztam még olyan emberrel aki ne szeretné, vagy akinek ne lenne. sajnos párizsban azonban nem mászkálnak az utcán kóbor cicák, de morgannal elmerengtünk azon, milyen jó lenne, ha lenne egy macskánk. a japán étterem előtt még a magyar intézetet is útba ejtettük, ahol nagyon fura volt magyarul beszélni és a lány közepesen segítőkészen válaszolt a hülye kérdéseimre. kinéztem, hogy holnap adják a 400 csapást egy ingyenes filmvetítésen valamelyik egyetemen, lehet hogy elmegyek rá, vicces lenne párizsban megnézni az első újhullámos filmet amit láttam és ami ugye itt játszódik, és egy ugyanolyan lépcsőházban rohan a srác mint amilyenben én lakom. a cinematheque-ban meg altman hetek vannak, arra is el kéne menni. szóval párizs továbbra is nagyon jó, de azért egész más így, mint nyáron például. egyfelől jó, hogy nem kell végigrohanni a helyeken és mindenre van idő, de hiányzik az egyetem (tudom, stréber vagyok) az ottani alapvető ismerkedési lehetőség (noha eszembe jutott az első pár gender órám utrechtben, ahol semelyik lányt sem mertem megszólítani). ezért igyekeztem nézni szabadegyetemeket meg előadásokat hogy nem butuljak el teljesen. amúgy pénteken házibuli lesz nálunk, azaz szószerint házibuli, mert az egész házban lesz, ahol lakunk. ami jó, mert lesznek új emberek, közepes, mert ismerkedni KELL, frusztráló, mert csak franciák lesznek (hacsak nem sikerül rávennem a magyar lányt, zsófiékat hogy jöjjenek) és rossz, mert ha szar, nem lehet bezárkózni a szobámba merthogy ott lesz a buli. najó, optimista leszek, miért ne lenne jó, hát nem?

ennyit mára, már megint hosszú lett, remélem azét valaki végigolvassa. amúgy csak azért folytatom, mert páran azt mondtátok, hogy jó, és ennek örültem.

1. kép: a vacsorám, avagy első lépés a főzés útján, egy saláta amiben van: saláta, alma, mozarella, paradicsom, alma és valami yoghurtra hasonló öntet. mellékesen megjegyzem, hogy ezekre az alapanyagokra annyit költöttem mint egy sima bevásárláskor a kenyér sajt tej gyümölcs alapra kábé.

2. belefutottam egy felix gonzales-torresbe a pompidouban, boldog vagyok. amúgy a mai  nap amúgy is nagyon jó volt, egy merci nevű fantasztikus concept store-ban (kávézó, ruha, bicikli, könyv, papír, háztartásbeli design cuccok boltja egyben) találkoztam egy régi ismerősömmel aki itt tanul és voltunk yvon lambert remek art book store-jában is ahol a szomszédos galériában david shrigley kiállítás volt,

első fejezet, amelyben a legfontosabb dolgokról lesz szó: lakás, munka, ilyesmi

szóval itt a blog, utrecht mintájára itt is fejezetek lesznek. a háttér azért könyv, mert ugye egy bibliotheque-ben dolgozom. a címhez pedig az a magyarázat, (hogy miért 3 f) mert 1. a sima franciakapcsolat/frenchconnection foglalt volt és a másik kettő pedig a fleurflora elnevezésű blogcímemből ered (fleurflora.tumblr.com) szóval ezért a 3 f. noha még csak pár napja vagyok itt, elég sok minden történt, megpróbálom röviden összefoglalni.

a repülőút eseménytelensége után, félóra késéssel megérkeztem Párizsba ahol a reptéren lakótársam, Morgan fogadott. most át is ugrom a lényegtelen részeket, a lényeg, hogy a lakás, noha Morgan kicsit szégyenkezett miatta, teljesen rendben van. kicsit hideg volt, de csak azért mert az én szobámat nem fűtötte mióta elment a lakótársa és az ablakok nem szigetelnek valami jól, de le lesznek rövidesen cserélve. valamint az ágy nyikorog borzalmasan, és tényleg mindent hallani az üvegajtó miatt ami a két szobát elválasztja, de mivel látni nem lehet (van függöny) nekem igazából megvan az intimszféra érzetem. a konyha is kicsit low-budget, de vízforraló és mikró és piritóssütő van. viszont a fürdőszoba nagy, kád meg minden, és a melegvízzel sincsenek problémák. azt hiszem Morgannal jól megleszünk, néha dumálgatunk, de nem zavarjuk egyáltalán egymás köreit. de nagyon kedves, próbál segíteni, meg elhívott például ma este a szüleivel vacsorázni, meg holnap moziba a barátaival, szóval igyekszik. bár ettől függetlenül nem tudom rajta kívül hogy lesznek barátaim, de ez mindegy most. 

itt az ideje pár szót szólni a munkahelyemről. ugye ez egy szakmai gyakorlat, amit az Alliance Israelite Universelle (röviden ezek után AIU) könyvtárában végzek. hétfő reggel 9re odamentem és találkoztam Jean-Claude-al, aki az egész könvytár vezetője és akivel ezidáig emaileztem. kedves volt viszonylag, főleg franciául beszéltünk, de ha megakadtam, átváltottunk angolra. elmondtam mivel foglalkozom, ő meg hogy miket kell majd csinálni, igyekeznek olyan feladatot adni ami érdekel stb. egyelőre heti 3 félnapban állapodtunk meg, és miután kialakultak a dolgaim jöhetek egész napokra. de magától javasolta, hogy kell idő a saját kutatásomra is, meg ha nem kapok ösztöndíjat akkor meg dolgoznom kell. a kollégák érdekesek. van egy titkárnő szerűsége, aki a mellette levő szobában ül és ő elég kedves, segítőkész. van két csávó, akik furának tűnnek de igazából jófejek ők az alagsorban dolgoznak. ezen kívül van még egy kicsit zizzent nő aki egy mac előtt ül és csinálja a grafikákat, egy szimpi idősebb algériai bácsi aki a fotóanyaggal foglalkozik és egy könyvtáros nő, aki viszont totál bolond szerintem. ja és mégegy fiatalabb nő, aki nem tudom mit csinál, de otthon süt kenyeret és kedves volt. és egy másik hölggyel is talákoztam, aki kicsit a nan goldinra emlékeztet, rá mondta azt a magyar levéltáros nő, aki az egész melót szerezte, hogy szimpi lesz nekem, hát annyira nem, kicsit szigorú, de meglátjuk. ami meglepett, hogy rögtön adtak mindenféle feladatot, amelyek többsége kicsit unalmas és monoton, de legalább vagyok valahol és franciául beszélnek körülöttem. és igyekszem mindenben meglátni a jó dolgokat, például először azt kellett csinálnom az egyik pasassal (Vincent) hogy érkeztek könyvek és ő diktálta a számukat és nekem be kellett írnom excelbe és ezzel elég jól begyakoroltam a francia számolást, ami nem az erősségem. meg még hétfő délután a nan goldinra hasonlító nőnek abban segítettem, hogy bizonyos könyveket kiraktunk a szabad polcra és ezt egy programban átírtuk (aleph a katalógus neve) hogy megváltozott a location-je. szóval ilyesmik. terveznek valami magyarországi zsidókról szóló mini kiállítást is az én közreműködésemmel, nemtom lesz-e belőle valami, meglátjuk. aztán elhívtak ebédelni a közelben lévő kajáldába és kaptam ebédjegyet, ettem tésztát meg sütit, néha meg is szólaltam, főleg ha kérdeztek. amúgy meg igyekeztem koncentrálni és felfogni miről beszélnek, de ha 2 embernél több van a társalgásban, az nekem túl gyors és elvesztem a fonalat. lényegében így telt a hétfőm, kicsit elfáradtam, és hazajöttem és nem csináltam semmi izgalmasat este csak skypeoltam.

tegnap nem, ma viszont ismét bementem du 2re. Jean-Claude ma Rose-hoz, a zakkant könyvtáros nőhöz navigált, hogy mutassa meg, hogy néz ki a kölcsönzés, raktári kérés stb. ezen a hölgyön kívül van egy pakoló srác még, ő szedi elő a könyveket például és szegény elég gátlásosnak tűnik meg folyamatosan zavarban van, ma próbáltam rá barátságosan mosolyogni de nem igazán vette a lapot. ezzel a Rose-al meg az a baj, hogy semmit nem értek abból amit mond, egyrészt mert hadar és hiába kérem meg nem bír lassabban beszélni, másrészt meg egyáltalán nem artikulál, sőt mi több, motyog magában és halkan. tehát nem tudom igazából mit csináltam csak klikkeltem oda ahová mutatta, asszem többnyire könyv kéréseket meg kölcsönzéseket rögzítettem, meg beírtam 2 új beiratkozót. de tényleg, az elején csak álltam, hogy mit kéne most csinálnom mert egyáltalán nem tudja nekem elmondani érthetően amivel foglalkozik. amúgy is totál szétszórtnak tűnik, de persze jó szándékú, meg lelkes volt amikor valamit sikerült gépelési hiba nélkül beírnom. amúg a közönség, aki oda jár elég szimpatikus, csak velük nem nagyon van módom beszélgetni, mert ugyebár olvasnak. sok idős zsidó bácsi jár ide, meg egykét gondolom jewish studiest hallgató srác és hétfőn fiatalabb nők is felbukkantak. aztán a délután másik felét azzal töltöttem, hogy az új könyvekbe ceruzával beírtam a donátor nevét és a dátumot. itt legalább lehet érdekes könyvekre bukkanni. a munkaidő 6ig tart, szóval ma le is léptem akkor és hazajöttem. elvileg ilyenkor vannak esti programok, de ma mégse volt. meg van egymásik helyszínük is, ott van a médiatheque meg ovi és ott szoktak lenni a főbb események, azt is megnézném  majd valamikor.

és ami párizst magát illeti, hát azért lényegesen más így, hogy nem rögtön múzeumokba rohangálok meg várost nézni. például a metrón mindig hatalmas tömeg van, az emberek nagyon gyors tempóban gyalogolnak nincs idő ácsorogni, térképet nézni, mert neked jönnek. ezt még kicsit nehezen szokom, például ma is ki kellett hagynom egy metrót, mert nem fértem rá fel. cserébe viszont 2 percenként járnak. hétfő este benéztem a pompidouba felmérni a terepet, lesznek jó kiállítások, meg az a hely mindig megnyugtat. a keddet pedig részben alvással töltöttem, délután pedig elmentem sétálni a maraisba a másik kedvenc helyemre. rögtön láttam négy helyen is hírdetést, hogy eladót keresnek, mondjuk ebből csak egy jöhet szóba, a többi nagyon elegáns bolt volt, ahova motivációs levél is kell meg minden, illetve egy zsidó kajálda. jó volt sétálni egy kicsit, rué pavé, rue des rosiers, rue des archives, rue des francs bourgeois stb, beültem egy kávéra és egy pain au chocolatra aztán kisétáltam a rivolira, a megszokás kedvéért benéztem egy h und m-be, aztán elsétáltam a hotel de ville-ig ami előtt koripálya van, aztán  útba ejtettem a notre-dame-ot, majd a shakespeare and co-ba benézve felsétáltam a sorbonnye-clunyhez, st. micheal és st. germain, majd végül haza. ez az egyik kedvenc útvonalam, most is feltöltött. ma láttam egy plakátot, hogy van egy olyan múzeum, hogy Cité national de l'histoire de l'immigration és egy kortárs műveszeti kiállítás van ott, sok jó névvel, kader attia meg mona hatoum, ide is elnézek majd. benéztem még pár moziba is, lesznek jó retrospektívek. ami még jó, hogy két percre tőlünk van egy isteni pékség és egy olcsó szupermarket, ahol mondjuk mindig hatalmas sor van, de tényleg olcsóbb a kaja mint a többi üzletben. ja és tegnap vettem még pár dolgot, hogy otthonosabbá tegyem a szobám meg már kiraktam egykét képeslapot és egy párizs térképet a falra és így már egész jól néz ki. tegnap este pogiéknál vacsiztunk, jó volt, csak sajnos ez a lány, aki az ő jó barátja február végén elutazik sok időre olaszországba. a hét második felét a kapcsolatépítéssel fogom tölteni, találkozom mindenkivel aki itt van. bár tényleg nem tudom hogy lesznek így spontán módon jó barátaim, a könyvtárból tuti nem az biztos, nagyon más ez ilyen szempontból, mint egy sima erasmus, ahol egy nap alatt 10 új embert ismertél meg. na már megint túl sokat írtam, úgyhogy abbhagyom. mindjárt jönnek morgan szülei és megyünk enni. két napja tésztát eszem úgyhogy most jöhet majd valami más. 

na sziasztok.