sziasztok, megint rég írtam, íme itt a pótlás.
rögtön a mai nappal, azaz a ma estével kezdeném, amikor is morgan (a lakótársam, ha valaki még nem jegyzete volna meg) szülei megint elhívtak magukkal vacsorázni. a múltkori tapasztalatok alapján nyilván nem mondtam nemet, kiváncsi voltam, ezúttal milyen helyre visznek minket. a montmartre híres utcájában, a rue lepicen volt a vendéglő (itt van amelie kávézója is) 1 percre a moulen de la galette-től és "le coq rico" névre hallgatott. rögtön megjegyezném, hogy papának és vegetariánus barátaimnak nem ajánlanám, mivel csak szárnyasokat lehet enni. a múltkori vendéglővel szemben ami inkább régies, rokokó stílusú volt, kis freskókkal a mennyezeten, ez egy vadiúj helynek számít, fehér falak, fekete asztalok, túludvarias pincérek, nagyon elegáns hely. megint pezsgővel indítottunk, én megint kicsit becsíptem tőle, de ez szerencsére abban segített, hogy képes legyek morgan szüleivel, főleg anyukájával franciául kommunikálni. utána előételnek valami keménytojás féleséget ettünk, főétel gyanánt pedig 4en elosztottunk valami hatalmas csirkét, speciális mártásban, krumplival, salátával. noha nagyon finom volt, meg én szeretem a húst, azért a múltkori hely jobban megfelelt az én ízlésemnek, a könnyed franciás ételekkel. miután megettük azt a csirkét, morgan és a papája még rendeltek egy kört maguknak, addigra én már mozdulni sem bírtam, majd kikérték a második üveg bort is (hozzátenném, mindkettő nagyon nagyon jó bor volt). ekkor már eljött az a pont, hogy abbahagytam a fejben számolást, hogy most vajon hány eurónál járunk. és közben meg abszolút jófejek a szülők és tök jól éreztem magam velük múltkor is, ma is, beszélgettünk a macskákról például meg arról, hog morgan anyukája megpróbált gulyáslevest főzni a hétvégén. szerencsére nem hívtak meg magukhoz húsvétre, azért az egy kicsit sok lenne. közben a mellettünk levő asztalnál egyre vidámabbá vált a társaság, ami 8 férfiból állt, igazi yuppiek, ugyanúgy néztek ki, gondolom a hétfő esti míting után ültek be ide egy könnyed vacsira. majd amikor kb fél11kor még két csávó besétált vacsorázni, morgan anyukájával egymásra néztünk, és mint kiderült ugyanarra gondoltunk, ő ugyanis nevetve megjegyezte, hogy ebbe az étterembe csak férfiak járnak? és amúgy igen, tényleg mi voltunk csak női vendégek, vicces volt. de gondolom ez az egész húsközpontúság vagy nemtudom, vonzza a gazdag férfi menedzsereket. aztán jött a desszert, és nem lehetett nem kérni, sikerült kiharcolnom, hogy morgannal felezzünk egy sütit, nyilván isteni volt. a vacsora fél 9től nagyjából 11 utánig tartott, ezek után taxival (!!!!) mentünk haza, tényleg no comment.
ennyit a mai luxusvacsorámról, a másik két fontos dolog, amit már nyilván mindenki tud de azért muszáj megírnom: bejutottam a várólistáról és kapok ösztöndíjat! ez lényegesen megkönnyít nagyjából mindent, persze nem jelenti azt, hogy milliomos vagyok, de azért nagyon sokat segít. persze ha valami nem leterhelő bébiszitting szembe jön, azért azt elvállalom. a másik jóhír pedig, hogy zsófiékkal elmentem csütörtökön a franciaórájukra ami ugye ingyen jár nekik az erasmushoz, csak két hétig nem volt és megkérdeztem a tanárt, hogy járhatok-e, és azt mondta, hogy felőle igen, semmi akadálya. mondjuk el kell mennem a könyvtárból kicsivel korábban, de beleegyeztek. a tanárnő mondta is, hogy milyen jól beszélek franciául és látszik hogy szakmai gyakorlaton vagyok, ez kedves tőle, bár szerintem nem, mindenesetre ez a heti egyszer másfél óra nagyon jó alkalom lesz arra, hogy átismételjek nyelvtani szabályokat és újra iskolapadban üljek, hehe. az is jó hír, hogy elkezdtem az úgymond "kutatásomat" abban a gyönyörű könyvtárban ami iszonyatos lájklavinát indított fészbukon, nem is értettem. kicsit fura, hogy ültetnek, például amikor másodszorra voltam sikerült az ajtó mellé helyet kapnom, tehát végig jött rám a huzat amikor valaki kiment vagy bejött, dehát van ez így. az egy más kérdés, hogy jelenleg kicsit elakadtam a szakmai dolgaimmal, de ezzel tényleg nem untatok senkit.
most mivel elég fáradt vagyok, egy kicsit tömör összefoglalás következik az elmúlt időkről. március első hétvégéjén elég szar idő volt, viszont így is elsétáltam a pompidoutól hazáig egy szombat este, nagyon jól esett. találkoztam mégegy magyar lánnyal aki itt van, és kicsit bonyoult módon de családi barát, jót dumáltunk a stalingrad metrónál lévő mozi kávézójában aztán elmentem vele lakást nézni és találtunk is egy jót. aztán múlt héten egyre jobb idő lett, sétáltam a montmartreon és az ile st.louis-n, voltam a pinacotheque paris-ban megnézni egy német expresszionizmus kiállítást, és még korábban végre eljutottam a louvre-ba is. aztán múlt szerdán munka után, kuperminc bácsi, a könyvtár igazgatóája elhívott a hitközségébe purimot ünnepelni, aminek nagyon örültem. sok aranyos beöltözött (róka, pikácsú, zorró, balettos kislány stb) gyerek volt, pár embernek bemutatott, midenki barátságosan üdvözölt, aztán jött maga az ünnep rész, a felolvasással, gyerekek előadásával és végül a kajapia. találkoztam kuperminc bácsi fiával, nathannel is, aki 12 éves és nagyon aranyos. voltam még morgan barátaival végre sörözni egyet, oberkampf környékén, tömött kocsma füst nélkül, de tényleg jó volt, aztán találkoztam ismét a szomszédlányokkal meg morgan egy haverjával is, aki itt volt strassbourgból. a múlt péntek pedig igazán szuper nap volt, reggel felkeltem, de annyira szép idő volt, hogy nem bírtam tanulni, hanem a 2.kerületben sétáltam, gyönyörű és elegáns utcákon. ebédidő volt, ezért mindeni már kint evett, vagy a piacon vásárolt, megtaláltam az elegáns passzázsokat is, amik tele vannak gyönyörű boltokkal, csak bolyongtam összevissza a bourse negyedben és örültem a szép időnek. aztán kicsit olvastam abban a nevezetes művtöri könyvtárban, majd továbbsétáltam, aztán ittam egy kávét zsófiékkal végül beültem egy filmre a forum des images-ben. egy taiföldi rendező trópusi betegség című filmje, nekem nagyon tetszett, de nem könnyű darab. a sors iróniája, hogy nekem, aki utálja ha valaki beszél egy film közben, zörög a csakóval akármi, szólt be egy néni, amikor még a film el se kezdődött és én kivettem a szendvicsemet a papírzacskóból, hogy hé, ne zörögjön a bonbonjával. ezen meg is sértődtem, nem is ettem meg a szendvicsem. aztán szombaton megnéztem a pompidouban a video vintage kiállítást, ami érdekes volt, de kicsit túlzásba vitték szerintem a vintage/retró dizájnt, mindent régi és sokszor kicsi tévéken lehetett nézni kényelmetlen retró fotelekből, ami eleinte vicces volt, de annyira mégse. de jók voltak a csoportosítások, meg a magyarázó szövegek is. és voltak érdekes művek, főleg a 70es évek feminista vonulata volt erős szerintem. aztán ez az este is viccesen végződött, először átmentem zsófiékhoz, aztán elindultuk valahova beülni, kicsit odamentem velük a marais-ba ahol az osztálytársaikkal találkoztak. aztán írt nekem egy sms-t marie, aminek megörültem, hogy már magától szól, hogy a bastille-nál vannak. mivel 5 percre voltam, odamentem. valahogy eszembe se jutott, hogy nem egy kocsmában vagy bárban vannak, hanem egy olyan klubban ahol én nem tudok elviselni 5 percnél többet, vagy még annyit sem. a bastille opera mögött lévő opa nevű hely már azért is gyanús volt, mert láttam, hogy sor áll előtte, de nem cigizők, hanem akik be akarnak jutni. bementem, de amikor láttam, hogy ez az a típusú hely, ahol már a bejáratnál csajok vonaglanak és borzalmas zene üvölt max hangerőn, rögtön tudtam, hogy nem maradok itt. megkerestem mariet és a barátját, mondtam hogy szerettem volna nekik köszönni, de sajnos ez a hely nekem hát izé, szerintem nem hallottak semmit és nem is értették miért menekülök el, de tény, hogy 5 perc múlva már az utcán voltam. ahol is amikor elhaladtam egy arab zöldséges mellett, egy pillanatra lelassítottam, hogy vegyek-e egy mandarint, aztán úgy voltam vele, hogy inkább minél előbb szeretnék hazaérni az utolsó metrók egyikével. egyszercsak azt vettem észre, hogy utánam szalad egy pasas, hogy nem loptam-e el egy mandarint. megmutattam hogy csak a sapkám és egy ivóyoghurt van a zsebemben és elhúztam, meg sem álltam hazáig.
gyorsan még írok a vasárnapról mert az is egy különösen jó nap volt. találkoztam koradélután zsófival és elmentünk a tuileriákban lévő collette majálisra. a collette egy nagyon menő és drága designbolt, akik a legmenőbb márkákkal terveztetnek speciális kollekciókat stb. a hétvégén egy nagy sátorba minden ilyen céget és márkát meghívtak, akik kipakoltak és árulták a dolgaikat és ezt ötvözték egy majális jellegű gyerekprogrammal, azaz amíg a szülők vásároltak, addig a gyerekek célbadobálhattak, rajzolhattak, mindenfélét játszhattak. rengeteg minden volt, ruháktól kezdve, pékség, fagyi, lemezbolt, mozi, szemüveg, és persze a legmenőbb boltok standjai. elképesztő volt, hogy míg mi az ingyen szórólapokat gyűjtöttük be valamint az ingyenes termékkóstolókért álltunk sorba, addig az átlag francia, itt simán vásárolt egykét dolgot a gyerekének vagy magának. ezek után mivel nagyon közel voltunk hozzá, megnéztük végre az ai wei weit kiállítást. csak annyit írok róla, hogy nagyon szuper tárlat, tényleg iszonyú érdekes és ai wei wei nagy macskabarát, szóval rossz embermár nem lehet. viszont nem írok mást, mert tervezek belőle egy kritikát a prae-re, szóval majd ott elolvashattjátok az összefoglalómat. ezek után pedig elsétáltunk az operától egészen a hotel de ville-ig, közben nagyon jót beszélgettünk meg ettünk, aztán hazamentünk. szóval így telnek a napok. és most egyre jobb lesz, hiszen az elkövetkező 4 hétévégén mindig lesz látogatóm, úgyhogy ennek is nagyon örülük! a könyvtárról annyit, hogy a mai nap kiderült, hogy még több bolond ember van ott mint gondoltam, de asszem ez minden munkahelyen így lehet, csak sokan jól leplezik. és ez amúgy egyáltalán nem zavar. na mára ennyit, megyek aludni. á tout!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése