hatodik fejezet, rendhagyó blog, éjszaka

rég írtam, de pár kedves ember unszolására most erőt veszek magamon és folytatom. 

azonban azért rendhagyó, mert nagyon röviden fogok írni most, mert fáradt vagyok, viszont van nálunk egy kis összejövetel amelyen idáig részt is vettem, de mostmár alig vannak, úgyhogy átmentem a saját szobámba. de azért még annyian igen, hogy ne lehessen aludni, úgyhogy blogírásra fogom az időt fordítani. 

két hónapja vagyok itt. és megtörtént a fordulat, amelyről oly sokan beszéltek már nekem: szerdán azt éreztem, hogy többé kevésbé ki tudom magam fejezni franciául. morgannal és a barátaival ültünk be egy sörre munka után, és a szomszédlányok is megjegyezték, hogy sokat fejlődtem. én is ezt érzem igazából, főleg a hallott szövegértésem, nagyon sok mindent megértek már. ma este a jófej magyar fotósnál és a feleségénél voltam vacsorázni, ott volt még a feleség testvére, gyönyörű lakás, iszonyú szimpatikus volt mindenki, jó saláta, és tök jót beszélgettem velük, végig franciául. azért továbbra is elég gyér a szókincsem és sokszor megakadok, de mintha tényleg lenne valami fejlődés, aminek nagyon örülök. valószínűleg nem négy hónapra, hanem négy évre kéne kiköltöznem, hogy igazán jól megtanuljam ezt a nyelvet, de hát egyelőre ennyi, a többit majd meglátjuk. 

kultúrában sem volt hiány, igazából azt se tudom már hány helyen voltam. láttam kétszer az ai weiweit ami nekem nagyon tetszett, ennek ellenére nem sikerült valami jó kritikát írnom róla, de majd talán megjelenik a prae.hu-n, ennyi volt az önreklám. itt volt sári és mama, mindkettő szuper volt, nagyon jól éreztem magam velük. sajnos sári kifogott pár esős napot, de mostmár itt a tavasz, egész héten 20 fok volt és gyönyörű idő. a mamával voltunk a musée marmottenben a berthe morrisot kiállításon, a pompidouban a matisse-on és egy nagyon jó, a tánc és a képzőművészet kapcsolatát vizsgáló kiállításon, ahol láttam élőben felix gonzales-torres installációját, amelyben izzók alatt lehet táncolni úgy, hogy felteszel egy fejhallgatót (mint a silent disco a szigeten amit sose próbáltam ki végül) és egyáltalán, nagyon sok érdekes videó volt. sárival sorban álltunk az orsayba és megnéztük az állandót, mamával meg a degas-t, valamint voltunk a marian goodman galériában ahol például nagyon szuper kentridge rajzok voltak, és egy film. nagyon szeretem ezt a művészt, tényleg, lehet hogy egyzser fogok róla írni valamit. volt egy tök jó fesztivál, ahol diákok léptek fel mindenféle művészeti alkotással, és zsófival voltunk egy rövidfilmblokkon, ahol meg is interjúvoltak minket, persze sosem küldték el, hogy melyik adásban leszünk. ellátogattunk még egy 104 nevű helyre, ami olyasmi mint a trafó csak sokkal nagyobb és nagyon jó programok vannak, hasonlít kicsit a millenárisra és a hamburgerbanhofra, valami indusztriális alapra épült az egész, nagyon menő. ott egy FRENCH CONNEXION nevű francia rap-soul együttest hallottunk, ami nem annyira az én zeném, de iszonyú jól játszottak, meg hát a nevűk miatt is muszáj volt megnéznünk őket.

 morgan közben nem sokat volt itthon, először elment glasgowba, aztán haza, közben elromlott a wc-nk de megjavult, kitakarítottam párszor a lakást, aztán a mama is kitakarította mert ennyire jófej, ilyenek. ami még izgi, hogy a mamával voltunk a salon de dessin megnyitóján, csupa elegáns műgyűjtő és múzeumigazgató között, ittunk pezsgőt és nézegettük a galériák standjait, beszereztem egy csomó ingyen képeslapot és láttunk sok jó dolgot. ennek folytatásaként, ma elmentem az art paris-ra, ami a grand palaisban van a hétvégéig. hatalmas az egész és nem volt semmi levegő, három órát töltöttem ott, de csak nagyjából sikerült megnéznem. eléggé fárasztó volt, annyi minden van, nehéz befogadni. persze rengeteg jó galéria volt, és sok, számomra ismeretlen művész, ugyanakkor néha felbukkantak iszonyú giccses és ízléstelen munkák is. a galériák többsége azért francia, vagy párizsi volt, de voltak budapestiek is, meg sok ázsiai, német, amerikai, mindenhonnan vettem névjegykártyát ami tetszett és majd egyszer leülök és rendszerezem a sok papírt. persze megint szereztem egy csomó ingyen képeslapot, majd ezekkel fogom kidekorálni a szobámat. és vettem art faires szatyrot magamnak, hogy legyen valai szuvenírem is. valahol elképesztő, milyen gyorsan eltelt három hét (mióta nem íram), azt érzem, hogy nagyon sok dolgot csináltam, meg így leírva most annak is tűnik, de főleg csak a hétvégék voltak ennyire koncentráltak. a hétköznapokat továbbra is a könyvtárban töltöttem változó lelkesedéssel, egyik nap 1910-es évekbeli papírokat rendeztem sorba, nagyon jó volt végre nem gépen dolgozni. gyönyörű kézírások és régi papírok. amúgy továbbra is hasonló dolgokat csinálok mint eddig, de ca va, nem panaszkodom, mindenki tök jófej. voltam egyszer egy könyvtáras eseményen, egy könyvbemutatón, ami igazi francia vitába torkollott, sokat beszélgetek a kollégákkal, és azt hiszem befogadtak és kezdenek megkedvelni. azt már tudom, hogy kinek hány macskája van és hogy hívják, és tényleg érdekes átlátni továbbra is a munkahelyi viszonyokat. aztán jean-pierre (szintén könytár) adott nekem egy iPadet, mert volt egy kiállítása a könyvtárnak amihez kaptak sokat, és volt most 1 felesleges, hogy azon jegyzeteljek ha kutatok a szakdogámhoz. ez nagyon kedves tőle, mondjuk nem igazán tudok érintőképernyőn jegyzetelni és életemben nem lesz saját ipadem, de azért vicces hogy most ezen dolgozhatok. a kutatásom kicsit halad, most kaptam a fotós feleségétől pár jó könyvet, mert egy könvkiadóban dolgozik. vannak ötleteim, de azt hiszem elakadtam, kéne valaki aki továbblendít, talán majd ezek a könyvek. aztán beteg is lettem, nem igazán kapok levegőt még az orromon, meg a torkom is fájt, azelőtt meg a hasam, a könyvtárba már teljesen hipochondernek néznek, meg hogy mindig panaszkodom, hogy vagy fázom, vagy melegem van. (mert amikor már mondjuk 15 fok volt még ment a fűtés, ami persze télen nem ment, és közben nyitva volt az ablak és az ajtó, jött a huzat, és rossz volt). 

mamával voltunk egy szép koncerten a théatre au champs elyséeben, ahol egy norvég zongorista játszott főle chopint és debussyt, már hiányzott ez is. el fogok menni többször, mert utolsó pillanatban adnak olcsón diákjegyet. és mostmár lehet menni a parkokba is, felfedeztük a chateau de vincennes-t, ami itt van tőlünk negyed órára és a bois de boulogne jó részét, azt ahol nincsenek kurvák. szóval ezek vannak. felbukkant michel, akinek a helyén lakom és aki glasgow-ban van. jófej srác sajátos humorral amit 2 nap után már megtanultam kezelni, de azért örülök, hogy nem vele lakom. elkeserítő ami otthon van, ma este a fotóssal megnéztük a neten schmitt beszédét, nincs értelme bármit is mondani erre. itt is már nagyban megy a politizálás, egyre jobban előretör melanchon, a front gauche embere, mivel senki sem szavaz a zöldekre, mert komolyan vehetetlen a norvég akcentussal rendelkező jelöltjük. azt mondják, aki a zöldekre akar, rájuk fog. hollanddal közepesen szimpatizálnak körülöttem, de sárközyt, akinek most hirtelen nem tudom hogy írják a nevét továbbra sem akarják elnökként látni. amúgy ez utóbbi legújabb húzása az volt, (ma este mesélte a fotós) hogy az olyan embereket mint amilyen ő, tehát nem francia, de itt él sok éve, francia családja van stb, behívnák valamilyen vizsgára, hogy jól beszéli-e a nyelvet, alkalmas-e az ittlevésre. szóval azért itt se annyira ragyogó a helyzet.

most viszont lassan elmennek az emberek és letudok feküdni aludni. már csak pink floyd megy, mivel a félig japán srác, aki most jött vissza strassbourgból (mert mindig ott van 3 hetet) nagyon szereti. 

sziasztok!

ötödik fejezet, avagy nem várt jó híreket kapok, végre eljutok moziba és életem első purimjára is

sziasztok, megint rég írtam, íme itt a pótlás. 

rögtön a mai nappal, azaz a ma estével kezdeném, amikor is morgan (a lakótársam, ha valaki még nem jegyzete volna meg) szülei megint elhívtak magukkal vacsorázni. a múltkori tapasztalatok alapján nyilván nem mondtam nemet, kiváncsi voltam, ezúttal milyen helyre visznek minket. a montmartre híres utcájában, a rue lepicen volt a vendéglő (itt van amelie kávézója is) 1 percre a moulen de la galette-től és "le coq rico" névre hallgatott. rögtön megjegyezném, hogy papának és vegetariánus barátaimnak nem ajánlanám, mivel csak szárnyasokat lehet enni. a múltkori vendéglővel szemben ami inkább régies, rokokó stílusú volt, kis freskókkal a mennyezeten, ez egy vadiúj helynek számít, fehér falak, fekete asztalok, túludvarias pincérek, nagyon elegáns hely. megint pezsgővel indítottunk, én megint kicsit becsíptem tőle, de ez szerencsére abban segített, hogy képes legyek morgan szüleivel, főleg anyukájával franciául kommunikálni. utána előételnek valami keménytojás féleséget ettünk, főétel gyanánt pedig 4en elosztottunk valami hatalmas csirkét, speciális mártásban, krumplival, salátával. noha nagyon finom volt, meg én szeretem a húst, azért a múltkori hely jobban megfelelt az én ízlésemnek, a könnyed franciás ételekkel. miután megettük azt a csirkét, morgan és a papája még rendeltek egy kört maguknak, addigra én már mozdulni sem bírtam, majd kikérték a második üveg bort is (hozzátenném, mindkettő nagyon nagyon jó bor volt). ekkor már eljött az a pont, hogy abbahagytam a fejben számolást, hogy most vajon hány eurónál járunk. és közben meg abszolút jófejek a szülők és tök jól éreztem magam velük múltkor is, ma is, beszélgettünk a macskákról például meg arról, hog morgan anyukája megpróbált gulyáslevest főzni a hétvégén. szerencsére nem hívtak meg magukhoz húsvétre, azért az egy kicsit sok lenne. közben a mellettünk levő asztalnál egyre vidámabbá vált a társaság, ami 8 férfiból állt, igazi yuppiek, ugyanúgy néztek ki, gondolom a hétfő esti míting után ültek be ide egy könnyed vacsira. majd amikor kb fél11kor még két csávó besétált vacsorázni, morgan anyukájával egymásra néztünk, és mint kiderült ugyanarra gondoltunk, ő ugyanis nevetve megjegyezte, hogy ebbe az étterembe csak férfiak járnak? és amúgy igen, tényleg mi voltunk csak női vendégek, vicces volt. de gondolom ez az egész húsközpontúság vagy nemtudom, vonzza a gazdag férfi menedzsereket. aztán jött a desszert, és nem lehetett nem kérni, sikerült kiharcolnom, hogy morgannal felezzünk egy sütit, nyilván isteni volt. a vacsora fél 9től nagyjából 11 utánig tartott, ezek után taxival (!!!!) mentünk haza, tényleg no comment. 

ennyit a mai luxusvacsorámról, a másik két fontos dolog, amit már nyilván mindenki tud de azért muszáj megírnom: bejutottam a várólistáról és kapok ösztöndíjat! ez lényegesen megkönnyít nagyjából mindent, persze nem jelenti azt, hogy milliomos vagyok, de azért nagyon sokat segít. persze ha valami nem leterhelő bébiszitting szembe jön, azért azt elvállalom. a másik jóhír pedig, hogy zsófiékkal elmentem csütörtökön a franciaórájukra ami ugye ingyen jár nekik az erasmushoz, csak két hétig nem volt és megkérdeztem a tanárt, hogy járhatok-e, és azt mondta, hogy felőle igen, semmi akadálya. mondjuk el kell mennem a könyvtárból kicsivel korábban, de beleegyeztek. a tanárnő mondta is, hogy milyen jól beszélek franciául és látszik hogy szakmai gyakorlaton vagyok, ez kedves tőle, bár szerintem nem, mindenesetre ez a heti egyszer másfél óra nagyon jó alkalom lesz arra, hogy átismételjek nyelvtani szabályokat és újra iskolapadban üljek, hehe. az is jó hír, hogy elkezdtem az úgymond "kutatásomat" abban a gyönyörű könyvtárban ami iszonyatos lájklavinát indított fészbukon, nem is értettem. kicsit fura, hogy ültetnek, például amikor másodszorra voltam sikerült az ajtó mellé helyet kapnom, tehát végig jött rám a huzat amikor valaki kiment vagy bejött, dehát van ez így. az egy más kérdés, hogy jelenleg kicsit elakadtam a szakmai dolgaimmal, de ezzel tényleg nem untatok senkit. 

most mivel elég fáradt vagyok, egy kicsit tömör összefoglalás következik az elmúlt időkről. március első hétvégéjén elég szar idő volt, viszont így is elsétáltam a pompidoutól hazáig egy szombat este, nagyon jól esett. találkoztam mégegy magyar lánnyal aki itt van, és kicsit bonyoult módon de családi barát, jót dumáltunk a stalingrad metrónál lévő mozi kávézójában aztán elmentem vele lakást nézni és találtunk is egy jót. aztán múlt héten egyre jobb idő lett, sétáltam a montmartreon és az ile st.louis-n, voltam a pinacotheque paris-ban megnézni egy német expresszionizmus kiállítást, és még korábban végre eljutottam a louvre-ba is. aztán múlt szerdán munka után, kuperminc bácsi, a könyvtár igazgatóája elhívott a hitközségébe purimot ünnepelni, aminek nagyon örültem. sok aranyos beöltözött (róka, pikácsú, zorró, balettos kislány stb) gyerek volt, pár embernek bemutatott, midenki barátságosan üdvözölt, aztán jött maga az ünnep rész, a felolvasással, gyerekek előadásával és végül a kajapia. találkoztam kuperminc bácsi fiával, nathannel is, aki 12 éves és nagyon aranyos. voltam még morgan barátaival végre sörözni egyet, oberkampf környékén, tömött kocsma füst nélkül, de tényleg jó volt, aztán találkoztam ismét a szomszédlányokkal meg morgan egy haverjával is, aki itt volt strassbourgból. a múlt péntek pedig igazán szuper nap volt, reggel felkeltem, de annyira szép idő volt, hogy nem bírtam tanulni, hanem a 2.kerületben sétáltam, gyönyörű és elegáns utcákon. ebédidő volt, ezért mindeni már kint evett, vagy a piacon vásárolt, megtaláltam az elegáns passzázsokat is, amik tele vannak gyönyörű boltokkal, csak bolyongtam összevissza a bourse negyedben és örültem a szép időnek. aztán kicsit olvastam abban a nevezetes művtöri könyvtárban, majd továbbsétáltam, aztán ittam egy kávét zsófiékkal végül beültem egy filmre a forum des images-ben. egy taiföldi rendező trópusi betegség című filmje, nekem nagyon tetszett, de nem könnyű darab. a sors iróniája, hogy nekem, aki utálja ha valaki beszél egy film közben, zörög a csakóval akármi, szólt be egy néni, amikor még a film el se kezdődött és én kivettem a szendvicsemet a papírzacskóból, hogy hé, ne zörögjön a bonbonjával. ezen meg is sértődtem, nem is ettem meg a szendvicsem. aztán szombaton megnéztem a pompidouban a video vintage kiállítást, ami érdekes volt, de kicsit túlzásba vitték szerintem a vintage/retró dizájnt, mindent régi és sokszor kicsi tévéken lehetett nézni kényelmetlen retró fotelekből, ami eleinte vicces volt, de annyira mégse. de jók voltak a csoportosítások, meg a magyarázó szövegek is. és voltak érdekes művek, főleg a 70es évek feminista vonulata volt erős szerintem. aztán ez az este is viccesen végződött, először átmentem zsófiékhoz, aztán elindultuk valahova beülni, kicsit odamentem velük a marais-ba ahol az osztálytársaikkal találkoztak. aztán írt nekem egy sms-t marie, aminek megörültem, hogy már magától szól, hogy a bastille-nál vannak. mivel 5 percre voltam, odamentem. valahogy eszembe se jutott, hogy nem egy kocsmában vagy bárban vannak, hanem egy olyan klubban ahol én nem tudok elviselni 5 percnél többet, vagy még annyit sem. a bastille opera mögött lévő opa nevű hely már azért is gyanús volt, mert láttam, hogy sor áll előtte, de nem cigizők, hanem akik be akarnak jutni. bementem, de amikor láttam, hogy ez az a típusú hely, ahol már a bejáratnál csajok vonaglanak és borzalmas zene üvölt max hangerőn, rögtön tudtam, hogy nem maradok itt. megkerestem mariet és a barátját, mondtam hogy szerettem volna nekik köszönni, de sajnos ez a hely nekem hát izé, szerintem nem hallottak semmit és nem is értették miért menekülök el, de tény, hogy 5 perc múlva már az utcán voltam. ahol is amikor elhaladtam egy arab zöldséges mellett, egy pillanatra lelassítottam, hogy vegyek-e egy mandarint, aztán úgy voltam vele, hogy inkább minél előbb szeretnék hazaérni az utolsó metrók egyikével. egyszercsak azt vettem észre, hogy utánam szalad egy pasas, hogy nem loptam-e el egy mandarint. megmutattam hogy csak a sapkám és egy ivóyoghurt van a zsebemben és elhúztam, meg sem álltam hazáig. 

gyorsan még írok a vasárnapról mert az is egy különösen jó nap volt. találkoztam koradélután zsófival és elmentünk a tuileriákban lévő collette majálisra. a collette egy nagyon menő és drága designbolt, akik a legmenőbb márkákkal terveztetnek speciális kollekciókat stb. a hétvégén egy nagy sátorba minden ilyen céget és márkát meghívtak, akik kipakoltak és árulták a dolgaikat és ezt ötvözték egy majális jellegű gyerekprogrammal, azaz amíg a szülők vásároltak, addig a gyerekek célbadobálhattak, rajzolhattak, mindenfélét játszhattak. rengeteg minden volt, ruháktól kezdve, pékség, fagyi, lemezbolt, mozi, szemüveg, és persze a legmenőbb boltok standjai. elképesztő volt, hogy míg mi az ingyen szórólapokat gyűjtöttük be valamint az ingyenes termékkóstolókért álltunk sorba, addig az átlag francia, itt simán vásárolt egykét dolgot a gyerekének vagy magának. ezek után mivel nagyon közel voltunk hozzá, megnéztük végre az ai wei weit kiállítást. csak annyit írok róla, hogy nagyon szuper tárlat, tényleg iszonyú érdekes és ai wei wei nagy macskabarát, szóval rossz embermár nem lehet. viszont nem írok mást, mert tervezek belőle egy kritikát a prae-re, szóval majd ott elolvashattjátok az összefoglalómat. ezek után pedig elsétáltunk az operától egészen a hotel de ville-ig, közben nagyon jót beszélgettünk meg ettünk, aztán hazamentünk. szóval így telnek a napok. és most egyre jobb lesz, hiszen az elkövetkező 4 hétévégén mindig lesz látogatóm, úgyhogy ennek is nagyon örülük! a könyvtárról annyit, hogy a mai nap kiderült, hogy még több bolond ember van ott mint gondoltam, de asszem ez minden munkahelyen így lehet, csak sokan jól leplezik. és ez amúgy egyáltalán nem zavar. na mára ennyit, megyek aludni. á tout!

kepek

csinaltam egy flickr oldalt, itt lesznek a kepeim. az elforgatast noha megcsinaltam, nem mindig sikerult, de rajta vagyok az ugyon. lehet hogy mar egyket kepet lattatok mashol, de ide fogok rendszeresen felrakni dolgokat, mert sokan hianyoltatok. de hogy ne kelljen allandoan nezni, itt is fel fogom tuntetni mindig, ha vannak uj kepek.
ugyhogy ime, round 1. (a konyvtarbol irok photoshoppolas helyett; azert az ekezetek hianya)

http://www.flickr.com/photos/fleurflora/

negyedik fejezet, avagy ami az előzőből kimaradt

tehát akkor jöjjön, ami ez előző blogból kimaradt. 

mi a helyzet tehát a könyvtárban? röviden: egyre jobb. kicsit kifejtve: második héten felbukkant gregor, aki tavaly egy félévet itt volt gyakorlaton, és kicsit megnyugtatott olyan téren, hogy elmesélte, neki sem volt olyan egyszerű az elején, például ami a francia nyelvet és a barátkozást illeti. mióta láttam, hogy ő milyen boldogan jött vissza a könyvtárba, kicsit én is más szemmel kezdtem nézni az embereket, és elkezdtem még jobban észrevenni bennük a szimpatikus vonásokat és tulajdonságokat. az utóbbi időben kialakult, hogy a reggelt a grafikusnál, véronique-nál kezdem, akivel mindig megiszunk egy teát (merthogy hatalmas tea gyűjteménye van) és közben beszélgetünk. elmesélte, hogy a szülei mikor emigráltak franciaországba magyarországról, beszélgetünk könyvekről, zenékről, a hétköznapokról, a magyarországi problémákról. vele például már egész jól megy a beszéd és nagyon jó érzés, hogy nemcsak szigorúan szakmabeli dolgokról folyik a társalgás. a többiekkel is kezdek jóba lenni, mostmár nem az igazgatóhoz és a titkárnőhöz megyek reggelente, az eléggé felesleges volt, hiszen nem ők adják a feladatot, hanem például jean-pierre akivel szintem egész jóban vagyok, szereti a macskákat és a számítógépes kütyüket. az utóbbi időben mindenfélét csináltam a dokumentumok és különböző családi festmények, portrék fotózósától kezdve a photoshoppon át (aminek nagyon örülök) a katalogizáláson keresztül (a cédulákon lévő könyvek számítógépes katalógusba bevitele) a könyvgerincekre kerülő kódok megírásáig, amit nagyon élvezek mert le kell ragasztani ezeket a feliratokat tök jó átlátszó fóliával, és ezt valamiét nagyon szeretem. noha múlt héten nem volt fűtés és ez egy kicsit visszavett a munkakedvemből, összességében szeretek oda bemenni, mégha nem is ez a legizgalmasabb munkahely, mindig mást csinálok, jó az atmoszféra és jó könyvek között lenni. lassan kezdem átláni a munkahelyen belüli erőviszonyokat is, egy-egy elejtett  megjegyzésből vagy abból, hogy például ki nem jár velünk ebédelni, lehet tudni nagyjából ki kivel van jóban. lassan egyre több beszélgetésbe tudok bekapcsolódni, talán az első igazi áttörést most hétfőn éreztem, amikor ebéd közben én is hozzá tudtam szólni a témához és egyre több mindent értek meg abból, amit körülöttem beszélnek. 

múlt pénteken megjött anyukám barátnője, akit csak a tiszteletbeli keresztanyámnak hívunk, márha lenne nekem olyan, mivel születésem óta ismer, és nagyon jóban vagyunk. aznap elkísértem őt egy a petite palais-ban megrendezett cézanne konferenciára, ami nagyon érdekes volt, az előadások többsége franciául zajlott, de egész jól értettem, és 3an meg angolul tarották, szóval sok új dolgot hallottam. azóta mindennap találkoztam vele és nagyon jól éreztem magam, bemutatott sok itt élő barátjának, (többek közt egy nagyon jófej, magyar de 10 éve párizsban élő fotósnak, akivel remélem hogy még  fogok talákozni,) fantasztikus vacsorákat csinált nekem, mert azt gondolta, hogy magamtól nem eszem és nagyon jókat sétáltunk meg beszélgettünk. egyszóval rengetegett segített, adott mindenféle tippet, hogy még hova érdemes elmennem, kiket kéne megkeresnem, végigjártam vele is a pompidout, megismertem a place monge és a rue mouffetard környékét ahol lakott, és ami továbbra is az egyik legjobb utca párizsban, szóval remek pár nap volt. végre megérkezett az icom kártyám is, ami azt jelenti, hogy nemcsak ingyen, de sorbanállás nélkül is mindenhova bemehetek, szóval irány az ai wei wei és a louvre.

ami a kultúrsokkot illeti, múlt héten zsófival elmentünk a pompidouba egy videóművész, nil yalter előadására, ami abból állt, hogy levetítettek 4 részletet a műveiből és előtte és utána is ő beszélt róluk. török származású, de párizsban élő művész, aki egyrészt feminista ihletettségű, másrészt sok műve szól az emigrációról, és rendkívül szimpatikus volt, itt lehet megézni a műveit. http://www.nilyalter.com/

egy hete munka után szintén ellátogattam a pompidouba, ahol egy minifesztivál van, ami abból áll, hogy különböző kurátorok által rendezett kis, egy-két teremnyi kiállítások láthatók csak három hétre, és hozzájuk kapcsolódva mindenféle plusz program várja az érdeklődőket. pont a megnyitó utánra értem oda, és nagyon izgalmas dolgok voltak, egy kiállítás a hasbeszélésről, azaz a hang és a test szétválásáról és összekapcsolódásáról, egy terem a "negyedik dimenzióról" és a geometria-művészet viszonyáról, van egy kis kiállítás sebaldról és ehhez kapcsolódva felolvasások is, valamint az összes kiállításon szinte végigvonul a maszk, a bábu, a robot tematika, például gisele vinnée elég hátborzongató műveiben, amelynek teenage hallucinations a címe, és egyrészt fotók, másrészt bábuk láthatók, amelyek kamasz gyerekeket ábrázolnak, de valami elképesztően ijesztő módon, fehérre festve, mintha nem evilági emberek lennének (ez főleg a fotókon, látszik, amelyek azt hiszem, hogy a bábuk fotói, és arra van ráfestve, de nem néztem még utána alaposabban, szóval nem tudom). ezeket még meg fogom nézni mégegyszer, mert túl sok volt az ember. aztán itt volt múlt héten toulousból fanni, aki kriszti barátnője és én is ismerem egy kicsit, vele jó nagyot sétáltam és elmentünk a musée d 'art moderne de la ville de paris-ba, ahol gyönyörű hantai simonok voltak kiállítva. ilyesmik történtek múlt héten. 

aztán még az is, hogy miután múlt pénteken hazajöttem a cézanne konferenciáról, elmentünk a lakótársammal  olivier-hez és marie-hoz vacsorázni, akik csináltak finom tésztát és megnéztük együtt a cesar díjátadót, amit vicces volt úgy nézni, hogy a franciák folyamatosan kommentáltálk a gálát meg mindenféle vicces magyarázatokat fűztek a dolgokhoz. aztán kb éjfélkor elindultunk egy buliba, a 16.ba, ami egész pontosan párizs másik felében van, tehát kb 45 percet metróztunk hogy odaérjünk, és ez a trocadéro-passy tengelyen lévő ultragazdag környék, ahol amúgy semmi nincs, csak nagykövetségek és menő lakások. ahol voltunk, az is ilyen volt, nekem a fürdőszoba tetszett, a többi része a lakásnak elég giccses volt, piros konyha például. nem is buli volt, hanem egykét ember dumálgatott. megint rögtön érdekessé váltam amikor kiderült, hogy nem retardált vagyok, csak magyar és nem beszélek annyira jól. felbukkant egy fekete srác, aki 5, azaz öt évet élt budapesten, ahhoz képest alig beszél, eleinte jófej volt aztán kicsit fárasztóvá vált mert azon akadt fenn, hogy a magyarok miért fordítják le a filmek címét, például a spidermen miért pókember. rápörögtek még a szigetre eléggé, meg közben marie-val dumáltam aki kicsit beteg volt. nagy nehezen elindultunk valmaikor hajnalban és ezáltal felfedeztem a párizsi éjszakai buszok világát, ami nem olyan tragikus mint ahogy mondták, például biztos hogy gyakrabban jár mint otthon, kb 20 percenként, először el kellett jutnunk a chatelet-ig, az volt félóra, és utána a cours de vincennes-ig, az kb negyed. szóval jó hosszú, de ilyen messze egy ideig remélem úgyse megyünk. szombaton pedig a felettünk lévőknél volt buli, oda is felnéztem egy kicsit, de nem volt olyan izgalmas, csak olivier-vel meg morgannal beszélgettem meg a házigazdákkal egy kicsit. a lakótársam viszont nem otthon töltötte az éjszakát, szóval neki szerintem nagyon jól végződött az este,  van egy egész biztos tippem is arról, hogy hol aludt. de nagyon diszkrét vagyok, csak vigyorogtam amikor hazajött, de nem kérdeztem semmit. a fenti lakás amúgy ugyanolyan mint a miénk, csak van fal, és most kiadó lesz, gondolkodtunk morgannal hogy szólni kéne a tulajnak hogy hadd cseréljünk és költözzünk oda, de a buli után betörött egy ablak, meg elég kevés bútor van ott, valamint a lakótársam ilyen szempontból nem a tettek embere, szóval lehet hogy nem lesz ebből semmi. amúgy ma végre kipróbálom, hogy milyen úgy aludni, hogy ágy nélkül. azaz úgy, hogy két matracon alszom és beraktuk nagy nehezen a széteső nyikorgó ócska ágyat a raktárba. elég puha a matrac, meg alacsony, de hátha kényelmesebb lesz. amúgy azt még le szerettem volna írni, hogy a lakótársamra semmi panaszom nem lehet, a szomszédok buliján azt mondta, hogy nagyon jó lakótárs vagyok, és azt hitte, hogy egy lánnyal majd nehéz lesz, de velem nem az. szóval ezt én is elmondhatom, semmi baj nincs vele, és igazán mindent megtesz hogy megismerjek embereket, és bevonódjak a párizsi hétköznapokba.

na ennyit mára, holnap korán kelek, sziasztok!