harmadik fejezet, avagy a társasági élet enyhe fellendülése

mivel több helyről érkezett reklamáció, hogy mi van a harmadik fejezettel, engedek a nyomásnak és írok egy kicsit. lassan ide is elér a tavasz, és talán az emberek is kicsit kedvesebben mosolyognak egymásra, amikor nem lehet felférni a metróra.

tehát, a múlt hetet a szociális életem enyhe fellendülése jellemezte. kedden megnéztem a luxembourg múzeumban lévő cézanne kiállítást, ami a tömeg ellenére is gyönyörű volt. próbáltam közben felidézni azokat a szövegeket, amelyeket az előző félévben több órámon is kellett róla olvasni és néha sikerült is. este pedig morgannal vacsoráztam egy kínai vendéglőben, egész jó volt, bár hiányzik az utrechti wok to walk. a korábban említett társasági életbeli fellendülés igazából csak szerdán kezdődött, amikor is este, munka után talákoztam m-el és elmentünk egy helyre, a rue st. martinra, ahol egy lány szülinapját ünnepeltük. a helyet a mexikói tematika jellemezte mind stílusban mind az ételeket is tekintve, hangulatos volt, fel is írtam a nevét valahova, csak most nem találom a papírt. és amúgy az emberek is kedvesek voltak, nem voltunk sokan, szóval lehetett volna rendesen beszélgetni, de a jelenlegi franciatudásommal inkább csak kedvesen bólogattam, miután tisztáztuk hogy ki vagyok és mit csinálok. az este legjobb része a "blindtest" volt, amikor a pincérek egy bizonyos téma alapján (most országok) beraktak zenéket, és ki kellett találni, hogy mi az. szerettem volna menő lenni és csomó mindent kitalálni, de egyrészt alig tudtam valamit, másrészt ha igen, akkor meg sajnos a többi csapat (merthogy csapatokban voltunk) mindig előbb kiabálták be a jó választ mint én, vagy a csapatunk. aztán hamar hazamentünk mert morgan vizsgázott másnap, nekem meg korán kellett kelnem.

kis kihagyással, most a várva várt pénteki házibulihoz ugrom, ami nagyjából abban különbözött egy magyar házibulitól, hogy én voltam az egyik házigazda ami otton sosem, és hogy 8ig tartott. délután a promenade plantée-n sétáltunk morgannal, ami egy, a környékünkön végighúzódó sétány, ami először árokként fut az utcák között, aztán egyszercsak a házak felett folytatódik, nagyon jó rálátással a párizsi háztetőkre. ezek után vettünk enni és innivalót és mindent elraktunk a szobáinkból, összenyitottuk az ajtót és becsuktuk az ágyakat és 9kor bulira készen vártuk az embereket. nyilván senki sem jött 9re, csak egy srác, morgan jó barátja, aki egyből kiszúrta a joy divisionös táskámat és megdícsérte. aztán 10kor jött egy emberhullám, elég sokan megérkeztek, láttam morganon, hogy kicsit megnyugszik, mégsem 3an leszünk egész este. az újonan érkezőknek (még mindig nem voltunk azért annyian)  mind elmondtam, hogy ki vagyok és mit csinálok itt, ez már egész jól megy amúgy. felbukkant egy lány a szerdai beülésről, szinte régi ismerősként üdvözöltük egymást. valami srác megjegyezte, hogy michel szobája (ahol én lakom) sokkal szebb most, és van egy kis "touche féminine", utalva arra, hogy a falak nem csupaszak, merthogy kiraktam pár képeslapot. még koccintottunk is rám, és párizsra. szóval beszélgettem velük, aztán 11kor megérkeztek zsófiék egy

újabb embertömeg kíséretében, és innentől kezdve kicsit hanyagoltam a franciákat és a mi egzotikus nyelvünkön társalogtam pár órán keresztül, egészen addig, amíg ők tovább nem mentek egy másik buliba. jó hogy jöttek amúgy, igazán jót beszélgettünk. ezek után minden úgy folytatódott mint egy rendes házibulin, még beszélgettem a franciákkal, köszöntem pár új embernek, úgy emlékszem egy ponton beraktam pár zenét is, aztán egy idő után úgy éreztem, hogy nagyon fáradt vagoyk és muszáj lefeküdnöm, és mivel már nem voltak annyian, becsuktuk az ajtót és én szolidan beestem a saját ágyamba. pár óra múlva arra ébredtem, hogy még MINDIG tart a buli, felkeltem megnézni, és láttam hogy reggel 7 van és morgan szobájában még táncolnak páran, többek közt a harmadikon lakó szomszédlányok, morgan meg valami srác még. kicsit jófejkedtem velük aztán visszamentem aludni, jó sokáig. szóval a szombat alvással és hatalmas rendrakással telt, teljes káosz volt a lakásban, de a hostelben már megtanultam hogy kell buli után rendetrakni, szóval egész simán ment. porszívóztunk, felmostunk, több órán keresztül. vicces, hogy két dolgot hagytam elől az éjjeli szekrényemen, a vekkeremet és az egyik arckrémemet a sok közül, nem tudom miért igazából, gondoltam úgyse kell senkinek. tévedtem, az órámból eltűnt az elem, a krém pedig szintén nincs meg, ami elég szomorú. ami viszont még inkább tragikus, hogy eltűnt morgan hatalmas nutellás bödöne, amit anyukájától kapott karácsonyra.

ami még említésre méltó társasági élet szempontjából, az a vasárnap, amikor is átjött hozzánk marie (akivel harmadszorra találkozom, remek) és a barátja, olivier (aki félig japán és vicces) és a két szomszéd csaj, liane és eva, brunchra, ami ugye nálunk abszolút nem hagyomány, viszont kb minden más országban nagyon bevett szokás. (utrechtben farawell brunchunk volt, amit frunchnak neveztünk el, hehe) az egész nagyon király volt, mert finom ételek voltak, bagett, croissant, lekvárok, nutella, sajt, rántotta, tea, szóval csupa jó, és tényleg vidám hangulatban telt az egész. a szomszédlányok amúgy szerintem nem kedvelnek annyira, mert valószínűleg jobban szerették azt a felállást, amikor michel, tehát 2 fiú lakott itt nálunk, ők meg ugye két lány, stb stb, dehát meg kell velem barátkozniuk, ez van. viszont marie és olivier aranyosak, marie-val egész jót beszélgettem, persze ez sem az a barátság kategória amit keresek, de azért oké. délután pedig elmentünk sétálni az egyik kedvenc parkomba, a buttes-chaumontba a szomszéd lányokkal, ott kicsit kevesebbet beszélgettem már, de jó volt mászkálni, és végre a macska helyzet is fellendült, láttam ablakban is egyet, meg az utcán is. szerettem volna még írni a könyvtárról, meg a hét elejéről, és fogok is, de most nagyon álmos vagyok, úgyhogy egyelőre ennyi, sziasztok!

közben ezt találtam ki, hogy: a következő rész tartalmából:
- kiderül, kikkel lettem jóban a könyvtárban és milyen izgalmasabbnál izgalmasabb új feladatokat kell csinálnom
- fény derül az előttem lévő gyakornok kilétére, sőt, személyesen is megismerem
- a pompidouban kultúrsokk ér hétfőn és főleg szerdán, erről is írok majd
- ismét találkozom A Macskával, akit életemben először 2011. szeptemberében ismertem meg
- + ami még eszembe jut.

á demain!