hatodik fejezet, rendhagyó blog, éjszaka

rég írtam, de pár kedves ember unszolására most erőt veszek magamon és folytatom. 

azonban azért rendhagyó, mert nagyon röviden fogok írni most, mert fáradt vagyok, viszont van nálunk egy kis összejövetel amelyen idáig részt is vettem, de mostmár alig vannak, úgyhogy átmentem a saját szobámba. de azért még annyian igen, hogy ne lehessen aludni, úgyhogy blogírásra fogom az időt fordítani. 

két hónapja vagyok itt. és megtörtént a fordulat, amelyről oly sokan beszéltek már nekem: szerdán azt éreztem, hogy többé kevésbé ki tudom magam fejezni franciául. morgannal és a barátaival ültünk be egy sörre munka után, és a szomszédlányok is megjegyezték, hogy sokat fejlődtem. én is ezt érzem igazából, főleg a hallott szövegértésem, nagyon sok mindent megértek már. ma este a jófej magyar fotósnál és a feleségénél voltam vacsorázni, ott volt még a feleség testvére, gyönyörű lakás, iszonyú szimpatikus volt mindenki, jó saláta, és tök jót beszélgettem velük, végig franciául. azért továbbra is elég gyér a szókincsem és sokszor megakadok, de mintha tényleg lenne valami fejlődés, aminek nagyon örülök. valószínűleg nem négy hónapra, hanem négy évre kéne kiköltöznem, hogy igazán jól megtanuljam ezt a nyelvet, de hát egyelőre ennyi, a többit majd meglátjuk. 

kultúrában sem volt hiány, igazából azt se tudom már hány helyen voltam. láttam kétszer az ai weiweit ami nekem nagyon tetszett, ennek ellenére nem sikerült valami jó kritikát írnom róla, de majd talán megjelenik a prae.hu-n, ennyi volt az önreklám. itt volt sári és mama, mindkettő szuper volt, nagyon jól éreztem magam velük. sajnos sári kifogott pár esős napot, de mostmár itt a tavasz, egész héten 20 fok volt és gyönyörű idő. a mamával voltunk a musée marmottenben a berthe morrisot kiállításon, a pompidouban a matisse-on és egy nagyon jó, a tánc és a képzőművészet kapcsolatát vizsgáló kiállításon, ahol láttam élőben felix gonzales-torres installációját, amelyben izzók alatt lehet táncolni úgy, hogy felteszel egy fejhallgatót (mint a silent disco a szigeten amit sose próbáltam ki végül) és egyáltalán, nagyon sok érdekes videó volt. sárival sorban álltunk az orsayba és megnéztük az állandót, mamával meg a degas-t, valamint voltunk a marian goodman galériában ahol például nagyon szuper kentridge rajzok voltak, és egy film. nagyon szeretem ezt a művészt, tényleg, lehet hogy egyzser fogok róla írni valamit. volt egy tök jó fesztivál, ahol diákok léptek fel mindenféle művészeti alkotással, és zsófival voltunk egy rövidfilmblokkon, ahol meg is interjúvoltak minket, persze sosem küldték el, hogy melyik adásban leszünk. ellátogattunk még egy 104 nevű helyre, ami olyasmi mint a trafó csak sokkal nagyobb és nagyon jó programok vannak, hasonlít kicsit a millenárisra és a hamburgerbanhofra, valami indusztriális alapra épült az egész, nagyon menő. ott egy FRENCH CONNEXION nevű francia rap-soul együttest hallottunk, ami nem annyira az én zeném, de iszonyú jól játszottak, meg hát a nevűk miatt is muszáj volt megnéznünk őket.

 morgan közben nem sokat volt itthon, először elment glasgowba, aztán haza, közben elromlott a wc-nk de megjavult, kitakarítottam párszor a lakást, aztán a mama is kitakarította mert ennyire jófej, ilyenek. ami még izgi, hogy a mamával voltunk a salon de dessin megnyitóján, csupa elegáns műgyűjtő és múzeumigazgató között, ittunk pezsgőt és nézegettük a galériák standjait, beszereztem egy csomó ingyen képeslapot és láttunk sok jó dolgot. ennek folytatásaként, ma elmentem az art paris-ra, ami a grand palaisban van a hétvégéig. hatalmas az egész és nem volt semmi levegő, három órát töltöttem ott, de csak nagyjából sikerült megnéznem. eléggé fárasztó volt, annyi minden van, nehéz befogadni. persze rengeteg jó galéria volt, és sok, számomra ismeretlen művész, ugyanakkor néha felbukkantak iszonyú giccses és ízléstelen munkák is. a galériák többsége azért francia, vagy párizsi volt, de voltak budapestiek is, meg sok ázsiai, német, amerikai, mindenhonnan vettem névjegykártyát ami tetszett és majd egyszer leülök és rendszerezem a sok papírt. persze megint szereztem egy csomó ingyen képeslapot, majd ezekkel fogom kidekorálni a szobámat. és vettem art faires szatyrot magamnak, hogy legyen valai szuvenírem is. valahol elképesztő, milyen gyorsan eltelt három hét (mióta nem íram), azt érzem, hogy nagyon sok dolgot csináltam, meg így leírva most annak is tűnik, de főleg csak a hétvégék voltak ennyire koncentráltak. a hétköznapokat továbbra is a könyvtárban töltöttem változó lelkesedéssel, egyik nap 1910-es évekbeli papírokat rendeztem sorba, nagyon jó volt végre nem gépen dolgozni. gyönyörű kézírások és régi papírok. amúgy továbbra is hasonló dolgokat csinálok mint eddig, de ca va, nem panaszkodom, mindenki tök jófej. voltam egyszer egy könyvtáras eseményen, egy könyvbemutatón, ami igazi francia vitába torkollott, sokat beszélgetek a kollégákkal, és azt hiszem befogadtak és kezdenek megkedvelni. azt már tudom, hogy kinek hány macskája van és hogy hívják, és tényleg érdekes átlátni továbbra is a munkahelyi viszonyokat. aztán jean-pierre (szintén könytár) adott nekem egy iPadet, mert volt egy kiállítása a könyvtárnak amihez kaptak sokat, és volt most 1 felesleges, hogy azon jegyzeteljek ha kutatok a szakdogámhoz. ez nagyon kedves tőle, mondjuk nem igazán tudok érintőképernyőn jegyzetelni és életemben nem lesz saját ipadem, de azért vicces hogy most ezen dolgozhatok. a kutatásom kicsit halad, most kaptam a fotós feleségétől pár jó könyvet, mert egy könvkiadóban dolgozik. vannak ötleteim, de azt hiszem elakadtam, kéne valaki aki továbblendít, talán majd ezek a könyvek. aztán beteg is lettem, nem igazán kapok levegőt még az orromon, meg a torkom is fájt, azelőtt meg a hasam, a könyvtárba már teljesen hipochondernek néznek, meg hogy mindig panaszkodom, hogy vagy fázom, vagy melegem van. (mert amikor már mondjuk 15 fok volt még ment a fűtés, ami persze télen nem ment, és közben nyitva volt az ablak és az ajtó, jött a huzat, és rossz volt). 

mamával voltunk egy szép koncerten a théatre au champs elyséeben, ahol egy norvég zongorista játszott főle chopint és debussyt, már hiányzott ez is. el fogok menni többször, mert utolsó pillanatban adnak olcsón diákjegyet. és mostmár lehet menni a parkokba is, felfedeztük a chateau de vincennes-t, ami itt van tőlünk negyed órára és a bois de boulogne jó részét, azt ahol nincsenek kurvák. szóval ezek vannak. felbukkant michel, akinek a helyén lakom és aki glasgow-ban van. jófej srác sajátos humorral amit 2 nap után már megtanultam kezelni, de azért örülök, hogy nem vele lakom. elkeserítő ami otthon van, ma este a fotóssal megnéztük a neten schmitt beszédét, nincs értelme bármit is mondani erre. itt is már nagyban megy a politizálás, egyre jobban előretör melanchon, a front gauche embere, mivel senki sem szavaz a zöldekre, mert komolyan vehetetlen a norvég akcentussal rendelkező jelöltjük. azt mondják, aki a zöldekre akar, rájuk fog. hollanddal közepesen szimpatizálnak körülöttem, de sárközyt, akinek most hirtelen nem tudom hogy írják a nevét továbbra sem akarják elnökként látni. amúgy ez utóbbi legújabb húzása az volt, (ma este mesélte a fotós) hogy az olyan embereket mint amilyen ő, tehát nem francia, de itt él sok éve, francia családja van stb, behívnák valamilyen vizsgára, hogy jól beszéli-e a nyelvet, alkalmas-e az ittlevésre. szóval azért itt se annyira ragyogó a helyzet.

most viszont lassan elmennek az emberek és letudok feküdni aludni. már csak pink floyd megy, mivel a félig japán srác, aki most jött vissza strassbourgból (mert mindig ott van 3 hetet) nagyon szereti. 

sziasztok!