negyedik fejezet, avagy ami az előzőből kimaradt

tehát akkor jöjjön, ami ez előző blogból kimaradt. 

mi a helyzet tehát a könyvtárban? röviden: egyre jobb. kicsit kifejtve: második héten felbukkant gregor, aki tavaly egy félévet itt volt gyakorlaton, és kicsit megnyugtatott olyan téren, hogy elmesélte, neki sem volt olyan egyszerű az elején, például ami a francia nyelvet és a barátkozást illeti. mióta láttam, hogy ő milyen boldogan jött vissza a könyvtárba, kicsit én is más szemmel kezdtem nézni az embereket, és elkezdtem még jobban észrevenni bennük a szimpatikus vonásokat és tulajdonságokat. az utóbbi időben kialakult, hogy a reggelt a grafikusnál, véronique-nál kezdem, akivel mindig megiszunk egy teát (merthogy hatalmas tea gyűjteménye van) és közben beszélgetünk. elmesélte, hogy a szülei mikor emigráltak franciaországba magyarországról, beszélgetünk könyvekről, zenékről, a hétköznapokról, a magyarországi problémákról. vele például már egész jól megy a beszéd és nagyon jó érzés, hogy nemcsak szigorúan szakmabeli dolgokról folyik a társalgás. a többiekkel is kezdek jóba lenni, mostmár nem az igazgatóhoz és a titkárnőhöz megyek reggelente, az eléggé felesleges volt, hiszen nem ők adják a feladatot, hanem például jean-pierre akivel szintem egész jóban vagyok, szereti a macskákat és a számítógépes kütyüket. az utóbbi időben mindenfélét csináltam a dokumentumok és különböző családi festmények, portrék fotózósától kezdve a photoshoppon át (aminek nagyon örülök) a katalogizáláson keresztül (a cédulákon lévő könyvek számítógépes katalógusba bevitele) a könyvgerincekre kerülő kódok megírásáig, amit nagyon élvezek mert le kell ragasztani ezeket a feliratokat tök jó átlátszó fóliával, és ezt valamiét nagyon szeretem. noha múlt héten nem volt fűtés és ez egy kicsit visszavett a munkakedvemből, összességében szeretek oda bemenni, mégha nem is ez a legizgalmasabb munkahely, mindig mást csinálok, jó az atmoszféra és jó könyvek között lenni. lassan kezdem átláni a munkahelyen belüli erőviszonyokat is, egy-egy elejtett  megjegyzésből vagy abból, hogy például ki nem jár velünk ebédelni, lehet tudni nagyjából ki kivel van jóban. lassan egyre több beszélgetésbe tudok bekapcsolódni, talán az első igazi áttörést most hétfőn éreztem, amikor ebéd közben én is hozzá tudtam szólni a témához és egyre több mindent értek meg abból, amit körülöttem beszélnek. 

múlt pénteken megjött anyukám barátnője, akit csak a tiszteletbeli keresztanyámnak hívunk, márha lenne nekem olyan, mivel születésem óta ismer, és nagyon jóban vagyunk. aznap elkísértem őt egy a petite palais-ban megrendezett cézanne konferenciára, ami nagyon érdekes volt, az előadások többsége franciául zajlott, de egész jól értettem, és 3an meg angolul tarották, szóval sok új dolgot hallottam. azóta mindennap találkoztam vele és nagyon jól éreztem magam, bemutatott sok itt élő barátjának, (többek közt egy nagyon jófej, magyar de 10 éve párizsban élő fotósnak, akivel remélem hogy még  fogok talákozni,) fantasztikus vacsorákat csinált nekem, mert azt gondolta, hogy magamtól nem eszem és nagyon jókat sétáltunk meg beszélgettünk. egyszóval rengetegett segített, adott mindenféle tippet, hogy még hova érdemes elmennem, kiket kéne megkeresnem, végigjártam vele is a pompidout, megismertem a place monge és a rue mouffetard környékét ahol lakott, és ami továbbra is az egyik legjobb utca párizsban, szóval remek pár nap volt. végre megérkezett az icom kártyám is, ami azt jelenti, hogy nemcsak ingyen, de sorbanállás nélkül is mindenhova bemehetek, szóval irány az ai wei wei és a louvre.

ami a kultúrsokkot illeti, múlt héten zsófival elmentünk a pompidouba egy videóművész, nil yalter előadására, ami abból állt, hogy levetítettek 4 részletet a műveiből és előtte és utána is ő beszélt róluk. török származású, de párizsban élő művész, aki egyrészt feminista ihletettségű, másrészt sok műve szól az emigrációról, és rendkívül szimpatikus volt, itt lehet megézni a műveit. http://www.nilyalter.com/

egy hete munka után szintén ellátogattam a pompidouba, ahol egy minifesztivál van, ami abból áll, hogy különböző kurátorok által rendezett kis, egy-két teremnyi kiállítások láthatók csak három hétre, és hozzájuk kapcsolódva mindenféle plusz program várja az érdeklődőket. pont a megnyitó utánra értem oda, és nagyon izgalmas dolgok voltak, egy kiállítás a hasbeszélésről, azaz a hang és a test szétválásáról és összekapcsolódásáról, egy terem a "negyedik dimenzióról" és a geometria-művészet viszonyáról, van egy kis kiállítás sebaldról és ehhez kapcsolódva felolvasások is, valamint az összes kiállításon szinte végigvonul a maszk, a bábu, a robot tematika, például gisele vinnée elég hátborzongató műveiben, amelynek teenage hallucinations a címe, és egyrészt fotók, másrészt bábuk láthatók, amelyek kamasz gyerekeket ábrázolnak, de valami elképesztően ijesztő módon, fehérre festve, mintha nem evilági emberek lennének (ez főleg a fotókon, látszik, amelyek azt hiszem, hogy a bábuk fotói, és arra van ráfestve, de nem néztem még utána alaposabban, szóval nem tudom). ezeket még meg fogom nézni mégegyszer, mert túl sok volt az ember. aztán itt volt múlt héten toulousból fanni, aki kriszti barátnője és én is ismerem egy kicsit, vele jó nagyot sétáltam és elmentünk a musée d 'art moderne de la ville de paris-ba, ahol gyönyörű hantai simonok voltak kiállítva. ilyesmik történtek múlt héten. 

aztán még az is, hogy miután múlt pénteken hazajöttem a cézanne konferenciáról, elmentünk a lakótársammal  olivier-hez és marie-hoz vacsorázni, akik csináltak finom tésztát és megnéztük együtt a cesar díjátadót, amit vicces volt úgy nézni, hogy a franciák folyamatosan kommentáltálk a gálát meg mindenféle vicces magyarázatokat fűztek a dolgokhoz. aztán kb éjfélkor elindultunk egy buliba, a 16.ba, ami egész pontosan párizs másik felében van, tehát kb 45 percet metróztunk hogy odaérjünk, és ez a trocadéro-passy tengelyen lévő ultragazdag környék, ahol amúgy semmi nincs, csak nagykövetségek és menő lakások. ahol voltunk, az is ilyen volt, nekem a fürdőszoba tetszett, a többi része a lakásnak elég giccses volt, piros konyha például. nem is buli volt, hanem egykét ember dumálgatott. megint rögtön érdekessé váltam amikor kiderült, hogy nem retardált vagyok, csak magyar és nem beszélek annyira jól. felbukkant egy fekete srác, aki 5, azaz öt évet élt budapesten, ahhoz képest alig beszél, eleinte jófej volt aztán kicsit fárasztóvá vált mert azon akadt fenn, hogy a magyarok miért fordítják le a filmek címét, például a spidermen miért pókember. rápörögtek még a szigetre eléggé, meg közben marie-val dumáltam aki kicsit beteg volt. nagy nehezen elindultunk valmaikor hajnalban és ezáltal felfedeztem a párizsi éjszakai buszok világát, ami nem olyan tragikus mint ahogy mondták, például biztos hogy gyakrabban jár mint otthon, kb 20 percenként, először el kellett jutnunk a chatelet-ig, az volt félóra, és utána a cours de vincennes-ig, az kb negyed. szóval jó hosszú, de ilyen messze egy ideig remélem úgyse megyünk. szombaton pedig a felettünk lévőknél volt buli, oda is felnéztem egy kicsit, de nem volt olyan izgalmas, csak olivier-vel meg morgannal beszélgettem meg a házigazdákkal egy kicsit. a lakótársam viszont nem otthon töltötte az éjszakát, szóval neki szerintem nagyon jól végződött az este,  van egy egész biztos tippem is arról, hogy hol aludt. de nagyon diszkrét vagyok, csak vigyorogtam amikor hazajött, de nem kérdeztem semmit. a fenti lakás amúgy ugyanolyan mint a miénk, csak van fal, és most kiadó lesz, gondolkodtunk morgannal hogy szólni kéne a tulajnak hogy hadd cseréljünk és költözzünk oda, de a buli után betörött egy ablak, meg elég kevés bútor van ott, valamint a lakótársam ilyen szempontból nem a tettek embere, szóval lehet hogy nem lesz ebből semmi. amúgy ma végre kipróbálom, hogy milyen úgy aludni, hogy ágy nélkül. azaz úgy, hogy két matracon alszom és beraktuk nagy nehezen a széteső nyikorgó ócska ágyat a raktárba. elég puha a matrac, meg alacsony, de hátha kényelmesebb lesz. amúgy azt még le szerettem volna írni, hogy a lakótársamra semmi panaszom nem lehet, a szomszédok buliján azt mondta, hogy nagyon jó lakótárs vagyok, és azt hitte, hogy egy lánnyal majd nehéz lesz, de velem nem az. szóval ezt én is elmondhatom, semmi baj nincs vele, és igazán mindent megtesz hogy megismerjek embereket, és bevonódjak a párizsi hétköznapokba.

na ennyit mára, holnap korán kelek, sziasztok!